Szoptatás császármetszés után

Alapvetően kijelenthetjük, hogy a tejtermelődés NEM függ össze a szülés módjával. A gond a nem megfelelő információ (anya és ellátás részéről) és a szoptatós anyákhoz való hozzáállásban keresendő. A frissen szült édesanyáknak pedig nélkülözhetetlen a szakszerű és támogató segítség.

Az, hogy egy anyának megindul-e a tejtermelődése vagy sem, nem függ össze azzal, hogy a baba  hüvelyi úton vagy császármetszéssel jön a világra. A méhlepény leválásával mindenképpen megindul a tejtermelés (még a halva születendő gyermekek esetén is). A méhlepény leválásával a test hormonális „utasítást” kap a tejtermelődésre, ami a várandósság alatt gátolva volt – tehát a tejbelövés ugyanúgy megtörténik a császáros szülést követően 30-72 órán belül. Tehát az, hogy egyes esetekben elmaradt a vajúdás vagy a kitolás szakasza, egyáltalán nem befolyásolja az anya tejtermelődését.

1. Gyógyszer az újszülött szervezetében

A műtét során az anya szervezetébe kerülő gyógyszerek egy része átjut a születendő magzat szervezetébe is. A császármetszéssel születő babák állapota ennél fogva különböznek némiképp a hüvelyi úton születendőknél. Szervezetükben nyugtató, érzéstelenítő, fájdalomcsillapító található – ezért ők aluszékonyabbak, aktivitásuk kisebb. A mellre tapadást ez erősen befolyásolja, ritkábban szopnak – emiatt a mell nem kap elég ingert a tejtermelésre, ami jobban kitolja a tej belövellését.

2. Az aranyóra hiánya

Normál esetben a baba születése után azonnal az anya mellkására, mellére kerül, ahol halkabban ugyan, de hallja édesanyja szívverését, érzi illatát, kúszva elindul a mellekhez. A korai kötődés kialakul, a baba biztonságban érzi magát.
Császármetszésnél ez a fizikai korlátok miatt elmarad.

Jó, ha a kórházban az aranyórát a baba az apával töltheti a bőrkontaktus megteremtésével a szükséges vizsgálatok elvégzését követően. Sajnos azonban az az általános tapasztalat (a saját is…), hogy a császármetszések nagy részénél ezt a lehetőséget fel sem ajánlják a szülőknek.

3. Szeparáció

Magyarországon a legelterjedtebb, hogy az anya lábadozás idejére a baba nem kerül egy szobába az anyával – ez a több órától kezdve akár napokat is jelenthet. Az első napokban így nehezebb az összeszokás, a baba nem jut hozzá az értékes előtejhez, az anyának nincs lehetősége megtanulni a baba éhségre utaló jelzéseit, ráadásul a női test nem kapja mg a kellő ingert a baba részéről a tej megindulásához. Gyakran az is előfordul, hogy a szülést követően az elavult kórházi protokoll miatt akár 6-12 óra is eltelhet anélkül, hogy a baba mellre kerülhetne. A hosszúra nyúlt szeparáció pedig hátráltatja az anyatej belövellését.

Sajnos a legtöbb kórházban a személyzet megkezdi a korai hozzátáplálást, ami aláássa a szoptatás kialakulását. A babák hozzászoknak a cumisüvegből való tápláláshoz, így lehetősége sincs megtanulnia kezdetektől a mellből való evés technikájához.

4. Az anya fizikai korlátai

Lássuk be: a császármetszés egy nagy hasi műtét, ami fizikálisan megviseli az anyát. A műtétet követően kb. fél napig a fejét sem emelheti fel, a mozgásában pedig több napig erősen korlátozva van, néha még a mosdóba való eljutás is komoly gondot okozhat. A lelki támogatáson túl ilyenkor az anyának fizikális segítségre is szüksége van – ami valljuk be, a jelenlegi kórházi személyzet leterheltsége mellett nem mindig valósul meg. A műtétet követően a mell ödémás lehet, aminek következtében sérülékeny lesz a mellbimbó.

5. Kellő támogatás és szakember hiánya

A sok probléma elkerülhető lenne, ha a kórházakban kellő számú, támogató, segítő venné/vehetné körül a kismamákat. De sajnos a valóság az, hogy kevés, sokszor túlterhelt,  adminisztrációval is küszködő csecsemőgondozók és szülésznők próbálnak erejükön felül segíteni a kismamáknak.

Ezen segítségek egy része már azzal orvosolható lehetnének, ha a szülést követően az anyukák együtt lehetnének a családjukkal, akik fizikálisan is segíthetnek az anyukáknak. Irigykedve néztem és nézem magam is az amerikai filmeket, ahol az anyukát egy szobában veszi körül a családja és segít neki. Ehelyett nálunk üvegen keresztül mutathatják meg a babákat, az anyának pedig friss műtöttként ki kell gyalogolnia a folyosóra a családhoz. Eközben az anyuka önmagát sem tudja ellátni.

Példa: Szombathelyen korábban egy rövid ideig lehetőség volt térítés ellenében, de nagyon korlátozott számban un. VIP szoba igénybe vételére, ahová a család is bemehetett, segíthetett az étkezésben, fürdésben. Ez a lehetőség agyszerű volt a nagyobb testvéreknek is, együtt lehettek az anyával, új testvérükkel. Az anya fizikálisan és lelkileg is támogatva volt a családja által. A kórház szülészeti részlegét átépítették, ezek a szobák megszűntek…

Ha a baba vagy az anya nincs olyan állapotban, hogy együtt legyenek, akkor az anyát átmenetileg a fejésben kell támogatni (akár a szülést követő 6 órán belül). Fontos, hogy megtanulja azt helyesen kivitelezni, és hogy minél korábban elkezdje – több kórház már biztosít ehhez eszközt is, de a kézi fejés is tökéletes. Hangsúlyozom: a cél nem a folyamatos fejés, hanem annak átmeneti segítése a tejtermelődés beindulásában és fenntartásában. Fontos, hogy a lefejt anyatej eljusson a babához és azt kis adagokat fecskendőből, kanállal vagy pohárból odaadják/odaadd a babának, megelőzendő az ún. cumizavart, cumisüveghez szokást.

 A császármetszéssel szült édesanyáknak sem kell késői tejbelövelléstől vagy elégtelen tejtermeléstől tartaniuk. Ehhez fontos, hogy megfelelő támogatással, minél korábban elkezdjék a gyakori szoptatást.

Gyakorlatban sajnos számos olyan kismamával találkozom, akik szoptatás helyett a géppel való fejést választják, mert nem küzdöttek meg kellőképpen a szoptatási rítus kialakításában. Gyakran viszont azzal szembesülök (babakellék kölcsönzőt üzemeltetünk), hogy ismeretlenül is nekem telefonálnak és tanácsot kérnek az anyukák szoptatási nehézségekben. Nagy öröm, amikor 1-2 hét múlva arról adnak hírt, hogy nem csak hogy szoptatni tudnak már, hanem felesleges tejük is van.

Minden császármetszéssel szülő nőnek szembe kell néznie sok-sok negatív tekintettel, véleménnyel, megszólással, ami sajnos lassan kopik ki az emberekből. Maguk is sokszor kudarcként élik meg a műtétet, a lekicsinylő és becsmérlő megjegyzések még jobban aláássák önbizalmukat. „Nem tudtad megszülni sem, ne csodálkozza, ha szoptatni sem tudod” – ennél rosszabb vigasztalást nem is mondhatnánk.

Igen, császármetszést követően még 18 hónapig adtam le anyatejet. Gyakran mondom az anyukáknak: Ne add fel! Igen, lehetnek nehézségek, amiket nem kikerülni kell, hanem szembenézni és megoldani őket. Tudjuk, hogy vannak hibák a rendszerben – ezek nagy részét nem tudjuk mi megoldani, de pozitív hozzáállással, kellő kitartással a legjobbakat tudjuk belőle kihozni. Nem a magunk kényelméért, hanem gyermekünk egészségéért és egészséges fejlődéséért.

A szoptatással kapcsolatos problémákat, nehézségeket természetesen a kórházból hazakerülve is van még mód orvosolni, javítani. Ez sokszor hosszú és türelmet igénylő személyre szabott feladat, amelyhez érdemes védőnői vagy szoptatási tanácsadó (IBCLC) segítségét kérni.

Vizaverné Horváth Zsófia
2 kislány anyukája, egészségfejlesztő
Manóvár Kölcsönző üzemeltetője