A modern gyermekneveléssel – leginkább annak félreértelmezésével – nemcsak egyre több szabadon nevelt gyereket lehet látni, hanem hihetetlenül sok „neveletlent” is. Talán ezért is van, hogy manapság a köszönni tudó, sorukat kiváró gyerekek egyre nagyobb ritkaságnak számítanak. Pedig az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, hogy nem szabunk korlátokat, és mindig mindenben a gyermek dönt saját kedve szerint, ő találja ki a szabályokat.
Fordultunk már vissza a határról lejárt útlevél miatt, ápoltam lázas gyereket a tengerparton, szoptattam hajnalban az autópálya mellett, szereltünk autót a leállósávon, rostokoltunk órákig egy szerb szervizben, ültem repülőn négy aprósággal és egy nagy hassal, rekedtünk augusztusi hóviharban a Grossglockneren strandpapucsban, és arra a kérdésre, hogy "mikor érünk már oda?", azt hiszem, több százszor válaszoltam bő egy évtized alatt. Mégis minden évben újra és újra tervezzük a nagy utazást, mert mi, szülők, javíthatatlanok vagyunk.
Közeledik a nyár és ezzel együtt a gyerekes (többnyire dolgozó) szülők dilemmája: mi legyen a szünidőben a porontyokkal? Érthető módon mindannyian szeretnénk biztonságos, érdekes – sőt: ha lehet, akkor lelkileg-szellemileg építő – környezetben tudni gyermekeinket.
Az előző cikkben a gyermekbántalmazást magát, és a rövid távú hatásait mutattam be Nektek. Most viszont a hosszú távú hatásokat fogom szemléltetni,- a szervezet erre adott lehetséges válaszait, illetve a bántalmazott egyén önmagával és társaival való kapcsolatát.
Hogyan mondjam el neki? Üljek le vele egy alkalmas pillanatban? Adjak a kezébe egy könyvet, hogy olvassa el, és ha akar, kérdezzen? Esetleg bízzam másokra? A barátaitól úgyis mindent megtud… – a szexuális felvilágosítással kapcsolatban a legtöbb szülőben hasonló dilemmák fogalmazódnak meg.
Ha visszagondolok arra, hogy melyek voltak a legbecsesebb ajándékok, amelyeket az édesapámtól kaptam, a kettesben töltött pillanatok jutnak eszembe. Amikor ötévesen cukrászdába vitt, mint egy igazi hölgyet, vagy amikor megmutatta az égen a Göncölszekeret és a Hold változását, amikor büszkén mondta a szalagavatón, hogy "de csinos vagy, kislányom!"… Vajon van-e bármi a világon, amely egy-egy ilyen meghitt pillanatot felül tudna múlni?
Dr. Zacher Gábor toxikológus előadásán beszélt a jelenlegi droghelyzetről, a szerek hatásáról, a beszerzési módokról, a spangli örömeiről, a kortárs csoport erejéről és arról, hogy mit tehetnek a szülők.
Én aztán nem fogom a kislányom rózsaszínbe öltöztetni! Cukor, csoki, chips kizárva! Ilyeneket nálunk nem fog enni a gyerek. Cumi? Na, azt pláne nem! Nem is veszek, mert az én fiam biztos, hogy nem kap cumit. Én nem fogok kiabálni a gyerekkel! De ha mégis, olyat biztos nem mondogatok neki, hogy "azért, mert én azt mondtam!". Mindig utáltam, mikor nekem ezt mondták a szüleim. Ez nem egy érv!
Közösségi oldalak levelezéseiben olvastam, a hiszti sok kismama életét keseríti meg, hozzáteszem, a gyerekeikét, úgyszintén. Ilyenkor ugyanis, figyelmet, segítséget kérnek a gyerekek. A gyermek, abban a környezetben, a szabályokat megismerve, keresi a helyét. Az őt körülvevő család, azon belül is az édesanya feladata a rövid, pontosan megfogalmazott elvárások, szabályok, a társadalmi normák közvetítése, miközben megteremti a biztonságos környezetet a gyermek részére.
Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, vajon milyen hatással van gyermekeinkre a technika gyors fejlődése. A televízió, a mobil vagy a tablet képernyőjén megjelenő mozgókép rendkívüli módon stimulálja a fejlődésben lévő agyat, így nem árt, ha tisztában vagyunk néhány nemrégiben felismert ténnyel.
"Állandóan a neten lógnak, folyton a kütyüt nyomogatják!" De ők ott élik az életüket, nekik az online világ is valós tér. Hogyan lehet áthidalni a generációk között egyre mélyülő "digitális szakadékot"? Vélt és valós veszélyekről, praktikus megoldásokról, a kamaszkor kihívásairól, valamint a Kék bálna- hatásról is beszélgettünk a téma szakértőjével.
Iskola – a nagycsoportosok számára a csodák világa, ahol végre feltárul a titkok kapuja. Vajon így év vége felé mit látnak az elsősök? Varázslatos hely még, vagy máris úgy viszonyulnak hozzá, mint a nagyok, hogy alig várják a szünetet? A kérdést így is megfogalmazhatjuk: szükségszerű-e, hogy az évek múlásával lelohadjon a gyerekekre annyira jellemző kíváncsiság?
Az idő mindenki életében óriási jelentőséggel bír. Úton-útfélen halljuk, olvassuk: Bánjunk jól az idővel! Van, amikor lassítanánk, máskor siettetnénk a múlását. Leginkább azt kell megtanulnunk, a pillanatot értékeljük és hozzuk ki belőle a lehető legtöbbet.
Mint azt sokan tudjátok, sajnos nem minden gyermek életében adatik meg, hogy támaszt nyújtó, biztonságot adó családban nőhessen fel. Amikor a gyermekbántalmazás jelenségéről beszélünk, egy olyan területet emlegetünk, amelyben egy megszűnni nem akaró problémával állunk szemben.
Ismét közeledik egy ünnep. A tavaszvárással együtt talán nem övezi akkora várakozás a Húsvétot, mint a Mikulást és a Karácsonyt, de erre is lelkesedéssel lehet készülni, ráhangolódni. A lakásdíszítés, a mesék vagy akár csak a szalvéták nézegetése kapcsán sok kérdés merül fel: hogy kerül egy történetbe a bárányka, a húsvéti tojás és a nyuszi? Honnan érkezik egyáltalán a nyuszi, ha az már egyértelmű, hogy a Mikulás Lappföldről jön...?
Hiába élünk önálló felnőtt életet, a szülőktől hozott minták sok esetben befolyásolják az életünket. Hogyan viselkedünk konfliktushelyzetben? Ki tudjuk-e fejezni az érzelmeinket? A szüleinknek milyen hatása van a párkapcsolatunkra? Milyen gyereknevelési elveket vallunk? Hogy működünk az emberi kapcsolatainkban? Ezek mind-mind az otthonról hozott minták alapján formálódnak. Nézzünk néhány életből vett példát!
Minden minta kétféleképpen él bennünk: megtartjuk, és valódi példaként szolgál, vagy ellene megyünk, vagyis az a legfőbb motiváció, hogy „csak úgy ne, ahogy…”
Mit ne mondjunk, akad pár mítosz, amivel idejekorán elkezdik tömni a leendő szülők fejét. Aztán jó részükről persze kiderül, hogy nem, vagy nem úgy igazak – ezek közül válogattunk párat a Fatherly segítségével.
Első terhességem elején biztos voltam abban, hogy kislányom lesz. Két nővérem van, sosem voltam az a fiús játékokat játszó típus, de mindezt felülírta az orvos, aki nem titkolta a hírt az egyik ultrahangos vizsgálaton, hogy milliméterekben mérhető a bizonyíték: kisfiam lesz. Meglepett a dolog, szerencsére volt még pár hónapom a ráhangolódásra.
Manapság sokat hallunk az elvárásokról és rendszerint negatív értelemben. Hasznos lehet elgondolkodnunk, hogy hogyan is vagyunk mi ezzel: vannak bennünk elvárások? Kitől és mit várunk el? Jó ez vagy nem? Sorolhatnánk még a kérdéseket és kinek-kinek a maga kérdése és válasza a meghatározó.
Ne nevess ki, bizonyára tájékozottabb vagy nálam. Azt hittem sokáig, hogy a Veganuár kifejezés egy, a média által kitalált frappáns elnevezés a diétás januári étkezésre. Míg ki nem derült számomra, hogy egy levédett kifejezés és egy mozgalom.
Milyen hatással van a gyerekek önbizalmára, ha állandóan másokhoz hasonlítjuk őket? Ha szülőként te is feltetted már magadnak ezt a kérdést, ez a cikk segít megérteni, mit tehetsz gyermekeid egészséges önértékeléséért. - Szalai - Lászlók Kitti pszichopedagógus és tanulásban akadályozottak szakos mesterfokozatú gyógypedagógus, az AStOP – Auditív- Stresszt Oldó program szakértője, a ” Játszva olvass! ” megálmodója és megalkotója írása.
A hagyomány szerint a karácsonyi időszak lezárásának napja vízkereszt, január 6-a. Ekkor búcsúzunk az ünnepi díszbe öltöztetett fától. De miért éppen ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát? A válasz a keresztény ünnepkörben, a népi hagyományokban és az új kezdet szimbolikájában rejlik.
