Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy vannak bizonyos illemszabályok, amelyeknek igenis ma is van létjogosultságuk. Tudatosan kitartok mellettük, és meggyőződésem, hogy a gyerekek otthon tudják leginkább elsajátítani ezeket a kapaszkodókat. Nekem szülőként pedig feladatom megtanítani a fiaimnak őket. Nem a magam kedvéért, és nem is az iskola kedvéért. Egyszerűen úgy vélem, általuk könyeben boldogul majd a gyerekem, könnyebben fogadja be őt bármilyen közösség, amelyhez csatlakozni szeretne.
Az öt legegyszerűbb együttélési szabály, amit mindenképp megtanítok a gyerekeimnek
- Jó reggelt kívánok!
Bármennyire is nehéz a magyar nyelvben a megfelelő köszönést kiválasztani, és adott korban áttérni a „csókolom”-ról a „jó napot kívánok!”-ra, még mindig jobb esetleg egy rossz formát választani és köszönni, mint lehajtott fejjel, köszönés nélkül elmenni egy ismerős mellett. Köszönés után tudjuk indítani a kommunikációt, bárhol is vagyunk, a boltban, a postán vagy otthon. Ha belépünk valahova, köszönünk, így adjuk meg a már ott tartózkodóknak a figyelmet, és így tudjuk magunkra is felhívni mások figyelmét, hogy megérkeztünk. Ha éppen elbambulunk és ránk köszönnek, elsődleges, hogy visszaköszönünk, és ha távozunk se tegyük azt szó nélkül.
- Bemutatkozás
Ha megvolt a köszönés, egészen egyszerű bemutatkozni: „Én Hanga vagyok, téged hogy hívnak?” Kortól függetlenül, kézfogás nélkül is ez a legegyszerűbb forma, és ennyi pontosan elegendő, hogy csatlakozni tudjunk más gyerekekhez egy társaságban.
- Kérem - köszönöm
Sokan csak „varázsszó”-nak hívják ezt a két szót, és tényleg azok! Ha megtanuljuk ezeket, akkor olyan gyerekké varázsolódunk, akivel mindenki szívesebben áll majd szóba. És a legjobb, hogy ennek a két kis szónak a használata nem függ sem helytől, sem kortól, sem kultúrától, és még csak nem is divat vagy trend kérdése.
- Kivárni a sorunkat
Mit is jelent ez? Igen, azt is, hogy a csúszdánál és ha fizetni készülünk, beállunk a sorba. És azt is, hogy nem vágunk egymás szavába sem egy személyes, sem egy telefonos beszélgetés alatt. Mennyivel nyugodtabban lehet úgy beszélgetni, vagy játszani, ha valaki nem kotnyeleskedik folyton bele, nem igaz?
- Étkezni
Talán néha fáradtságos munkának tűnik, de megéri megtanulni odafigyelni az étkezési stílusunkra. Igen kellemetlen egy olyan kolléga, vagy felnőtt társaságában ebédelni, aki néha kézzel belenyúl az ételbe, csámcsog és össze-vissza túrja a tányérját. Vagy úgy rágózik, hogy nem tudja a száját közben csukva tartani. Az ilyen kellemetlen helyzeteket nem könnyű tisztázni, sokan nem tudják, hogyan szóljanak, és inkább kerülni kezdik az ilyen embereket.
A sort természetesen hosszan lehet folytatni...
Szabó-Máthé Hanga
életvezetési és anya coach, anyacoaching.hu
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkal is!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
