Mint azt sokan tudjátok, sajnos nem minden gyermek életében adatik meg, hogy támaszt nyújtó, biztonságot adó családban nőhessen fel. Amikor a gyermekbántalmazás jelenségéről beszélünk, egy olyan területet emlegetünk, amelyben egy megszűnni nem akaró problémával állunk szemben.
Ismét közeledik egy ünnep. A tavaszvárással együtt talán nem övezi akkora várakozás a Húsvétot, mint a Mikulást és a Karácsonyt, de erre is lelkesedéssel lehet készülni, ráhangolódni. A lakásdíszítés, a mesék vagy akár csak a szalvéták nézegetése kapcsán sok kérdés merül fel: hogy kerül egy történetbe a bárányka, a húsvéti tojás és a nyuszi? Honnan érkezik egyáltalán a nyuszi, ha az már egyértelmű, hogy a Mikulás Lappföldről jön...?
Hiába élünk önálló felnőtt életet, a szülőktől hozott minták sok esetben befolyásolják az életünket. Hogyan viselkedünk konfliktushelyzetben? Ki tudjuk-e fejezni az érzelmeinket? A szüleinknek milyen hatása van a párkapcsolatunkra? Milyen gyereknevelési elveket vallunk? Hogy működünk az emberi kapcsolatainkban? Ezek mind-mind az otthonról hozott minták alapján formálódnak. Nézzünk néhány életből vett példát!
Minden minta kétféleképpen él bennünk: megtartjuk, és valódi példaként szolgál, vagy ellene megyünk, vagyis az a legfőbb motiváció, hogy „csak úgy ne, ahogy…”
Mit ne mondjunk, akad pár mítosz, amivel idejekorán elkezdik tömni a leendő szülők fejét. Aztán jó részükről persze kiderül, hogy nem, vagy nem úgy igazak – ezek közül válogattunk párat a Fatherly segítségével.
Első terhességem elején biztos voltam abban, hogy kislányom lesz. Két nővérem van, sosem voltam az a fiús játékokat játszó típus, de mindezt felülírta az orvos, aki nem titkolta a hírt az egyik ultrahangos vizsgálaton, hogy milliméterekben mérhető a bizonyíték: kisfiam lesz. Meglepett a dolog, szerencsére volt még pár hónapom a ráhangolódásra.
Manapság sokat hallunk az elvárásokról és rendszerint negatív értelemben. Hasznos lehet elgondolkodnunk, hogy hogyan is vagyunk mi ezzel: vannak bennünk elvárások? Kitől és mit várunk el? Jó ez vagy nem? Sorolhatnánk még a kérdéseket és kinek-kinek a maga kérdése és válasza a meghatározó.
Ha a tibeti nevelési elveket szeretnénk gyakorlatba ültetni, akkor két dolgot soha nem szabad alkalmaznunk: fizikai és lelki erőszakot. Az adott életszakaszokhoz mérten különböző módszereket ajánlatos követni.
Van egy fiam, aki nagyjából hároméves kora óta épít. Mindenből, bármit, de főleg legóból vagy hagyományos, színes építőkockákból. És büszke is rá, ha a nagyinál készíti, addig nem bontható le, amíg nem láttam én is. Egy ideje a látványosabb építményeket elkezdtem fotózni, most már ő figyelmeztet rá, ha esetleg nem tenném, és az alkotást fotóra érdemesnek tartja. Ha ideér egy új kezdeményezés, akkor most már nem csak családtagoknak vagy (némi nyaggatás után) az én Facebook-oldalamon mutogathatja. Instagram legózó kisgyerekeknek?
A média sztereotíp módon ábrázolja családot, pedig az élet nem harminckét fogú mosolygások sorozata, leginkább úgy szép, hogy nehéz. Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének igazgatója, egyetemi tanára adott interjút a Budapestimaminak.
Minden szülő rémálma, hogy rájön vagy megtudja, hogy csúfolják, kiközösítik a gyermekét az óvodában, iskolában. Ez minden szülőt megvisel érzelmileg, és nagyon fontos, hogy ha esetleg velünk is előfordul, megfelelőképpen tudjunk rá reagálni. Bármennyire is szeretnénk elkerülni, sajnos könnyen megeshet a mi gyerekünnkel is, hiszen nem kell semmilyen különösebb ok hozzá.
Drámáznak, ésszerűtlenek, nem tudnak dönteni, viszont minden butaságon képesek megsértődni. Függetlenek szeretnének lenni, mégis igénylik a folyamatos megértést és törődést. Mindezt csupán azért, mert a tizenévesek idegrendszeri fejlődése drámai változásokat jelent. A serdülés nem csak külső folyamat.
Sose volt ennyiféle és ilyen olcsó (és ennyire leellenőrizhetően jó vagy nem jó) tudás karnyújtásnyira. Használd ki, iratkozzatok be a gyerekkel együtt weboldalt tervezni, mobiljátékot fejleszteni, programozni, vagy akár jógázni. Ha szerencsések vagytok, két Big Mac árából megúszható a dolog.
Nagyobbik, második osztályos fiam rohamléptekkel önállósodik. Természetesen nekem is ez a célom, és az iskola, illetve a sok sport különóra is ezt támogatja. Itthon azért néha el tudja engedni magát, és ilyenkor értetlenül néz, hogy miért segítek a 4,5 éves öccsének, ha neki egyedül kell ugyanazt elvégeznie. Pár napja igencsak bántotta ismét egy eset és kifakadt.
Kodálytól tudjuk, hogy a gyermek zenei nevelését érdemes kilenc hónappal a születése előtt elkezdeni. De egy 6 éves gyerekkel operába menni nem korai még? Kipróbáltuk!
Év elején az ember mindenféléket megfogad (hogy aztán fogadalmai jó részét ne tartsa be), ezek között az utóbbi években egyre több embernél szerepel egyre nagyobb hangsúllyal a családi digitális élet keretek közé szorítása. A gyerek ugyanis mobilozik, tabletezik, pörög az X-Box, esetleg szól a tévé – mindezeket megtiltani teljes képtelenség lenne (és értelme sem sok), de valamilyen szabályokat azért ki lehet alakítani. Ebben próbálunk meg segíteni.
A házi feladat egyike a családon belüli feszültségforrásoknak, hiszen az iskolából nem ritkán hat vagy hét tanóra után hazaérkező gyerek nem szívesen áll neki, miközben a szülőnek – aki persze sokszor maximálisan együtt érez a gyerekével – az a feladata, hogy rávegye a tanulásra.
Akárhogy is szeretnénk mi szülők, a gyerekek többsége nem szeret olvasni. Ez tény. Kevesen születnek "könyvvel a kezükben", és ma már annyi inger éri a gyerekeket, hogy egyre nehezebb rávenni őket az olvasásra. Innen nézve nem is olyan meglepő, hogy évről-évre gyatrább iskolai eredmények születnek a szövegértési, értő olvasási teszteken. Szerencsénkre azért nem reménytelen a helyzet: van egy-két praktika, ami segít, hogy a gyerekünkből mégiscsak könyvszerető felnőtt váljék.
Bennünk anyákban van egy közös vonás. Ez pedig egy gondolat, ami talán benned is felmerült már valamikor a gyereknevelés során: Én jó anya vagyok? Vajon mindent megtettem a gyerekemért? Vagy másképp kellett volna valamit csinálnom?
"Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát, mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet. Ilyen egyszerű."
Pár napos babám mellett még mindig érkeznek a telefonomra folyamatosan a jókívánságok. Mindegyik kedves, szeretetteli és nagyon jól esik a figyelmesség, főleg, hogy már hazakerültünk a kórházból és minden figyelem a fiamra irányul, én pedig már kikerültem a szülésznő és szülészorvos vigyázó tekintete alól.
Az internet az a hely, ahol az ember jól érzi magát. Minden igényt ki tud elégíteni, és folyamatosan szorgos programok ügyködnek azon, hogy a felhasználónak minél jobb legyen. Amikor a böngészőben rákattintunk egy hirdetésre, behozunk egy linket, elolvasunk egy cikket, mind feldolgozásra kerül.
Na ez igazán tetszeni fog a családnak, akárki is vágja a füvet nálatok! A Vágatlan május elnevezésű, még 2019-ben Angliából indult nemzetközi kezdeményezés célja, hogy felhívja a beporzóbarát kertek jelentőségére a figyelmet.
Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy… tudom, hogy ebben a hónapban még nem hívtalak, de még csak elseje van. Nem azért akarom letenni, mert már legszívesebben a temetőben tudnálak.
Május első vasárnapja Anyák napja mellett a nevetés világnapja is.
Egy szívből jövő nevetés jót tesz az egész testnek és léleknek. Nem csupán a stresszt csökkenti vagy az immunrendszert erősíti, hanem segít megelőzni a depressziót és javítja az önértékelést is.