Jelenlegi hely

Recept az internetfüggőség ellen

Lehet-e internet nélkül a társadalom aktív tagjaként létezni ebben a felgyorsult, felszínes, globalizált világban? Sajnos azt kell, hogy mondjam, földhöz ragadottnak titulálják azokat az embereket, akik kihagyják a web adta számtalan lehetőséget.

Talán felesleges is lenne a "remete" életmód, de mint mindennek, ennek is van árnyoldala. A legújabb őrület a Pokemon Go, amely számtalan aktuális cikk főszereplője, bár már több helyen betiltott játéknak számít. Például Indonéziában az iskolák, kórházak és más középület területén már nem találnak semmit a lelkes labdagyűjtők. Igaz, hogy ez a telefonos applikáció kapott pozitív kritikát is, hiszen legalább arra sarkallja a népet, hogy felkeljen a kanapéról és a kis figurák térbeli keresésére induljon, ám ezt is teljesen elvakultan, a mobiljukba bújva teszik.

Mondhatnánk, hogy a technika fejlődése miatt ez egy elkerülhetetlen jelenség és nem tehetünk ellene semmit, hogy ellustuljunk és elidegenedve nyomkodjuk készülékeinket, de be kell látnunk, hogy nem normális ha napi 5-6 órán át károsítjuk a szemünket a képernyők fénysugarában. Attól még, hogy a SIMS nevezetű PC játékban több száz "embert" nevelhetünk, nem szeretnénk saját családot alapítani? Attól még, hogy virtuális biciklis, teniszes versenyeken, foci- és kosármeccseken nyerünk, nem akarunk valós sikerélményt és érmet a nyakunkba? Attól még, hogy öntözzük a virtuális virágainkat nem akarunk szép kertet? DE!

A 2000-es év utáni csemeték számára már evidens, hogy társaik helyett a Google-t hívják segítségül, de megfelelő odafigyeléssel nem válnak a technikai vívmányok rabjaivá. Én személy szerint 11 évesen kaptam mobilt, de akkor is csak azért, mert egyedül kezdtem közlekedni. Internethozzáféréses telefont pedig csak 17 éves koromban vehettem, azt is a saját, nyári munkával megkeresett pénzemen. Bármilyen kütyüről is legyen szó, azt mindig saját pénzből kellett megvásárolnom, ami természetesen a mai napig így van és talán pont ezért nem cserélem le őket évente, hanem mindet megbecsülöm és vigyázok rájuk.

Ezzel szemben manapság megesik, hogy a 6 éves gyereknek TV-t, a 10 évesnek tabletet és a 14 évesnek iPhone-ot hoz a Jézuska. Mégis milyen eredményt várunk? Őszinten, ha egy okostelefon társaságában zárnának be minket egy üres szobába, vajon elkezdenénk felfedezni az internet soha véget nem érő világát, vagy egy-két óra fárasztó mozgásra vágynánk kint szabadban a bogarak közt? A világháló használatával rengeteg időt és olykor pénzt spórolhatunk meg, ugyanakkor személytelenné teszi a kommunikációt és személyiség-, adatlopás áldozatává válhatunk akár percek alatt. Értelemszerűen nem kell túlzásokba esni, hiszen a napi 1-2 óra (főleg megszakításokkal) az internet bűvöletében még nem tesz bennünket feltétlenül függővé, amíg hasznosan töltjük ezt az időt és nem csak unaloműzés szempontjából nyomkodjuk naphosszat.

De mit is tehet a szülő vagy idősebb rokon ha úgy véli a legkisebbek többet ülnek a gép előtt, mint az ebédlőasztalnál?

Az egyetlen megoldás tehát, ha jobb programot kínálunk nekik, mint a naphosszat a hűvös szobában ülve az interneten szörfözés. Erőszakkal szinte felesleges kirobbantani a felhasználókat, hiszen minden sarkon van wifi-spot, sőt legtöbbünk a Balaton közepén is használhatja 4G mobilinternet előfizetését. A tiltással nevelés semmilyen témában nem eredményes hosszútávon, mert az emberek - főleg a fiatalok -  számára a tiltott dolgok izgalmasabbak és esetünkben "zugnetezőket" nevelünk belőlük, azaz titokban fogják a telefonjukat bújni, alvás vagy tanulás helyett. Így hát célszerű közös programokat szervezni, amelyeket a család valamennyi tagja élvez és ráébreszteni csemetéinket, hogy nem  a Google Earth-ön tudják igazán megismerni a világot.

Ha a fiatalok folyton a neten lógnak társasozás, sportolás vagy épp utazás helyett, nem kizárólag ők a hibásak! A mai huszonévesek az utolsó generáció, amely nem tablettel a kezében jött világra, ezért nekik/nekünk kell megmutatni mi mindennel üthetnénk még el a szabadidőnket.

Szabadidő. Egész évben vannak iskolaszünetek, amelyeket a tanulók a kötelező olvasmányokon kívül úgy tölthetnek, ahogy csak akarnak. Ezekben az üres órákban vihetik túlzásba a böngészésnek nevezett antiszociális punnyadást. És pontosan ezért fontos, hogy legyen hobbijuk. Ha módunk van rá, minél több délutáni foglalkozást mutassunk meg nekik, hogy saját döntés alapján, végül olyan közösségbe tudjanak járni, ahol jobban ki tudnak teljesedni, mint a  világhálón. Nem kell megijedni ha a különböző mozgásformákban nem érzik sikeresnek magukat, vagy épp ki nem állhatják a szolfézs órákat. A különböző délutáni szakkörök száma végtelen, így tudunk válogatni a játékos idegen nyelv tanulás, kézműves foglalkozás vagy színjátszás  közül is.

Megjegyzés: Ha a karatétól kezdve a dráma foglalkozásokon át, a junior torta díszítő tanfolyamig mindent kipróbált már a gyerek, de végképp nem találta meg a helyét a programozás és weboldalak bűvkörén kívül sehol máshol, ne csüggedjünk, hiszen lehet, hogy a kicsi a jövő Mark Zuckerbergje!

Tóth Barbi

Neked ajánljuk!

A mi adventi naptárunk Nektek: 24 talányos és találós kérdés kicsiknek és nagyoknak

A mi adventi naptárunk Nektek: 24 talányos és találós kérdés kicsiknek és nagyoknak

Tanító nénik, kisgyerekes szülők, most főleg rátok gondoltunk! Idén egy újdonságot készítettünk olvasóinknak. Fókuszban a találos és talányos kérdések!
2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

A tervezést soha nem lehet elég korán elkezdeni! Mutatjuk a 2025-ös ünnepeket és a hosszú hétvégéket rímekbe szedve:
Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Élő adventi naptárrá változnak azok a települések, ahol a házak ablakait ünnepi fénybe és díszbe öltöztetik, számmal jelölve a napokat december elsejétől karácsonyig. A várakozás izgalma igazi közösségi élménnyé válik. Testi-lelki egészséget szolgáló program lehet ilyenkor az esti séta lakóhelyünk utcáin. 
Azok a titokzatos tanulási képességek

Azok a titokzatos tanulási képességek

Miért lenne fontos már az oviban a tanulási képességekkel foglalkozni? Hiszen fényévekre van még a suli! Pedig nagyon is az! Cikksorozatunk második része ezt a témát járja körbe.
Ugrás az oldal tetejére