Miután jelentkeztem, felkeresett a gyöngyösi szervező, hogy tájékozódjon elhivatottságomról, hogy valóban minden ellenszolgáltatás nélkül szeretnék segíteni kisgyermekes családokon. Így bekerültem a képzési programba. Mivel előzőleg Pszichiátriai Osztályon dolgoztam, ahonnan elbocsájtottak, pontosan tudtam, hogy mennyire kell az embereknek a segítő kéz. Másrészt, nekünk, akik munkanélkülivé váltunk, szükségünk van arra az érzésre, hogy mégsem vagyunk feleslegesek, és vannak, akiknek – a családunkon kívül is – szüksége van ránk! Sok a magányos hölgytársam: jó lenne, ha minél többen fedeznék fel ezt a lehetőséget, ha mindkét oldalról nagyobb lenne az igény. Közben elvégeztem egy OKJ-s szociális asszisztensi szaktanfolyamot, ahol rájöttem, mennyi mindenben lehet segíteni olyan családokon is, aki elvesztek a bürokrácia útvesztőiben, s nem csak fizikai, de elméleti támogatásra is szükségük lenne. Megszerzett tudásomat még ebben a szervezetben nem tudtam kamatoztatni, csak hazai berkekben: nagymami lettem! De nagyon szeretnék erőmhöz mérten – az én kicsi unokám mellett – más anyukáknak is segíteni, akiknek nincs ott a MAMI!
Én mindig szeretnék ott lenni, ahol segítségre van szükség!
Nem csalódtam, a tanfolyam elvégzése után első alkalommal másfél éves, ikres családhoz kerültem, ahol szeretetteljes fogadtatásban volt részem. Itt két évet töltöttem el, heti kétszeri látogatással. Többször kaptam elismerést az anyukától: Éva, mi lenne velem nélküled? Éreztem is, hogy az ikrek mellett szükség van egy kis pihegésre, amikor nem kell egy személynek kétfelé szakadni. Nagyon szép időszak volt, rengeteg élménnyel, s szívet melengető emlékekkel. Ebből mesélem el az egyiket. Amikor az ikreknél megszületett a kistestvér, meglátogattam az édesanyát a kórházban. Vittem neki egy általam készített mini naplócskát, s ezt adtam át, melyet igen meghatottan fogadott. Ebben a kicsi füzetecskében közös emlékeket írtam le, mindegyik oldalon egy sztori.
Ebből idézek kettőt:
A két gyerek meséli, hogy elutaznak repülővel nyaralni. De jó nektek – mondom én –, mire a kislány: – Éva néni! Te is eljöhetsz velünk, hiszen ott olyan a tenger, hogy a felnőttek is fürödhetnek!
A kisfiú mondja: – Építettünk kis házakat a kertbe. Kérdezem: – Te is? Hű de ügyes vagy! – Ő válaszol – Nem annyira, apa és egy bácsi is segített.
Nagyon sokat jelentett s feledhetetlen a szolgálatban eltöltött idő.
Részlet: 10 év a családok szolgálatában című kiadványból
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges