A konfliktusok ugyanis nem a szeretet hiányának jelzői, nem is annak fokmérői, hogy mennyire illünk össze, hanem az életünk természetes velejárói. Abból adódnak, hogy különbözőek vagyunk: más személyiségek másfajta prioritásokkal, vágyakkal és kommunikációs stílussal. A viták tehát az eltérő érdekek ütközéséről szólnak.
Éppen ezért nem az a megoldás, hogy megpróbáljuk elkerülni őket, hiszen akkor csak annyi történik, hogy lemondunk a számunkra fontos dolgokról – ettől azonban nem lesz hosszú távon jól működő kapcsolatunk.
Sokkal jobb taktika, ha megtanuljuk, hogyan egyeztessük össze az érdekeinket, és így fejezzük ki az egymás iránti szeretetünket és elköteleződésünket.
Persze ez nem megy olyan könnyedén. Ahhoz, hogy ráérezzünk az ízére, érdemes szemügyre vennünk a különféle konfliktuskezelési módszerek sajátosságait.
Vesztes helyzet
Ez a legrosszabb verzió: egyik fél sem éri el a célját, senkinek sem teljesülnek a vágyai, ráadásul hatalmas fájdalom és feszültség uralkodik el a feleken, ami veszélyezteti a kapcsolat meghittségét.
Nézzünk egy tipikus konfliktushelyzetet! Egy fárasztó hét után a péntek estét szeretnénk a párunkkal kettesben, beszélgetéssel és vacsorával tölteni, ő pedig alig várja, hogy ezt az időt visszavonultan egy könyv olvasásának szentelje.
Ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet megoldjunk, meg kell értenünk és el kell fogadnunk mind a társunk szükségleteit, mind a sajátjainkat. Miről is van valójában szó? Mindketten feltöltődésre és kikapcsolódásra vágyunk, csak ezt különbözőképpen szeretnénk átélni. Ha ezt nem ismerjük fel, és mindenféle mögöttes szándékot látunk bele a helyzetbe, az odáig vezethet, hogy az egész estét veszekedéssel és egymás minősítésével töltjük.
Ennek eredményeként pedig egyikünk sem töltődik fel, a maradék energiánkat is felemészti a vita, és legközelebb még kevésbé fogunk egymás társaságára vágyni – vagyis még távolabb kerülünk attól, hogy jól kezeljük konfliktusainkat.
Fontos tehát, hogy felismerjük és ki is mondjuk a vágyaink mögött meghúzódó szükségleteinket.
Ha nem így teszünk, annak hátterében többféle ok állhat: például hogy nem figyelünk igazán a másikra, nem bízunk benne, vagy hogy nem tudunk jól kommunikálni egymással.
Győzelem – kiütéssel
Sokan azt hiszik, hogy egy konfliktusnak csupán két kimenetele lehetséges: vagy érvényesítjük a saját érdekeinket, vagy veszítünk. Az előző példánál maradva valamelyik fél kiharcolhatja, hogy az ominózus péntek este teljes mértékben a saját elképzelései szerint alakuljon. A győzelme azonban inkább csak látszólagos, hiszen a másik fél valójában nem önszántából mond igent, és ez jó eséllyel az arcára lesz írva egész este…
Egy rivalizáló kapcsolatban senki sem érzi jól magát. Aki gyakrabban győz, az sem válik tőle boldoggá, aki meg többször veszít, könnyen felveheti a mártír szerepét, ez pedig tovább fokozza a kapcsolatban lévő elfojtott dühöt és feszültséget, és növelheti az egymás közötti távolságot.
Ha sokszor kerülünk ilyen helyzetbe a házasságunkban, annak a hátterében többféle ok is meghúzódhat: például hogy annyira tartunk a konfliktusoktól, hogy inkább nem vállaljuk fel a társunk előtt a saját vágyainkat, vagy hogy nem bízunk eléggé abban, hogy fontosak neki a szükségleteink, ezért erőszakkal vívjuk ki magunknak, amit szeretnénk.
Összhangban
Ha úgy tudunk magunkra és a párunkra gondolni, mint egy egységre, ha a társunkhoz szeretettel és elfogadással fordulunk, akkor arra törekszünk, hogy a konfliktusokat úgy oldjuk meg, hogy mindketten elégedettek legyünk, és mindkettőnk szükségletei teljesüljenek. Ez az, ami építi és erősíti a kapcsolatot, ugyanakkor nagy összhangot és közös erőfeszítést – igazi csapatmunkát – igényel.
A szóban forgó példánál maradva: miután felismertük a szükségleteinket, arra a döntésre juthatunk, hogy a péntek este egy részét együtt, egy részét pedig egyéni elfoglaltsággal töltjük. Így mindkettőnk kívánsága teljesülhet, egyikünknek sem kell lemondania az igényeiről.
Igaz, meg kell elégednünk azzal, hogy a péntek estének csak a fele telik el úgy, ahogyan eredetileg szerettük volna, azonban mindkettőnknek van esélye a feltöltődésre. Ráadásul a kapcsolatunkban is megerősödünk, hiszen sikerült békességben, szeretetben egyezségre jutnunk.
Abban, hogy kölcsönös megelégedéssel tudjuk megoldani a konfliktusainkat, alapvető szerepe van a hozzáállásunknak: a társunk iránti szeretetünknek, illetve annak, hogy mit gondolunk magáról a vitás helyzetről.
Ezen az alapon állva az alábbi tanácsok lehetnek segítségünkre, amikor az érdekeinket kell összeegyeztetnünk:
- Tiszteljük a társunkat és az ő egyéniségét – ne akarjuk, hogy olyan legyen, amilyennek mi szeretnénk!
- Tegyük lehetővé a számára, hogy kifejezhesse az érzelmeit, és mi is merjük vállalni a sajátjainkat!
- Fogalmazzuk meg egyértelműen az elképzeléseink mögött álló szükségleteinket is!
- Az érvpárbaj és a minősítések helyett törekedjünk egymás érzéseinek és szükségleteinek a megértésére!
- Próbáljunk meg egy lépéssel távolabbról tekinteni a pillanatnyilag világrengetőnek tűnő problémára!
- Emlékeztessük magunkat arra, hogy a kapcsolatunk harmóniájának és meghittségének megőrzésén szeretnénk dolgozni!
- A fekete-fehér gondolkodás helyett tartsuk szem előtt, hogy egy konfliktushelyzetnek sokféle megoldása lehet!
Szerző:
Brockhauser Ildikó, pszichológus
Megjelent a Family magazin 2016. Házasság különszámában
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
