Ahhoz, hogy egy baba meg tudjon születni hüvelyi úton, fejet kell hajtania. Ugyanez vonatkozik mindenkire, aki a szülésben részt vesz. A baba fizikai fejet hajtása a megfelelő pozíció felvételéhez szükséges. Az anya, apa, szakemberek fejet hajtása ahhoz, hogy ne akarjuk irányítani, kiszámítani, meghatározni előre, hogy az adott gyermek mikor és hogyan érkezik a világra. A szülés ereje és az irányításhoz szükséges erő egymással ellentétesek - vagy az egyik, vagy a másik kap teret. A szülővé válás folyamatának fontos lépése az, hogy el tudjuk-e fogadni, hogy az életünk ritmusa, történéseinek folyama kiesik a tudatos irányításunk alól, amikor gyermekünk születik. A mély, szereteten alapuló kötődés és a mindennapjaink kiszámíthatósága kisbabával szintén ellentétesek - erről későbbi cikkemben lesz még szó.
Kevés szó esik arról, hogy gyermekünk érkezése feszültségeket, félelmeket, aggodalmakat hoz, amelyek teljesen rendben való, érthető érzések. Sokan, akik programcsászárt választanak (előre kitűzött időpontban történő császármetszés) egészséges várandósságban, nincsenek tisztában azzal, hogy a kiszámíthatatlanságtól való félelem egy emberi, jogos érzés a szülés körül. Ha el tudjuk fogadni - vagyis fejet tudunk hajtani -, akkor egyre inkább meg tudjuk majd tanulni kezelni ezeket az érzéseket, amik végig velünk maradnak, míg szülők vagyunk. Ugyanígy fogunk izgulni, rettegni, amikor belázasodik, elesik a gyerekünk, amikor egyedül kezd közlekedni, döntéseket hozni. Nem rakhatjuk kalitkába, nem irányíthatjuk távirányítóval, nem nevelhetjük receptre, mert akkor soha nem fogjuk megtudni, ki is Ő valójában és soha nem bontakoztathatja ki önvalóját. A szülővé érés folyamatának tehát fontos része, hogy el tudjuk fogadni, hogy a szülés időpontja tőlünk függetlenül következik be.
Amikor egy pár szülését várom és az időpont közeledtével egyre többször beszélünk, nagyon hasonló ívet tapasztalok. A 36., 37. héten majdnem mindenki úgy érzi, hogy most fog szülni és aggódik a koraszülés miatt. Ezt követi az a szakasz, amikor „jaj csak ma ne”, „ szerintem ekkor és ekkor”, „tudom, hogy holnapután”, „ már annyira izgulok - biztos közeledik”, ... ami a kiszámíthatóságra utaló vágy, menekülés a kiszámíthatatlanság érzésétől. Ilyenkor még nincs ott a valódi idő, de fontos lelki folyamat ez - az elengedés folyamata. Hetek telhetnek így, mire belefáradunk az „akarásba” és eljön a valódi elengedés. „ Lesz ahogy lesz”, „nem is fog megszületni, de az sem baj”, „ végtelen nyugalmat érzek”, „bármikor jöhet”, „ nem várakozok tovább, élem az életem és majd meglátjuk”. Ez az a lelkiállapot, aminek talaján beindul a szülés.
Előfordul persze, hogy egy baba valami probléma miatt korán érkezik, vagy túl sokáig nem indul el - ezen helyzetek megoldása szakmai kompetencia. Szakember feladata eldönteni, hogy nincs baj, vagy baj van és hogyan, mit lehet tenni az anya és baba egészségének helyreállítása vagy megőrzése érdekében.
Az intézeten kívüli szülésről szóló törvény a babák otthoni születését a betöltött 37. héttől a 42. hétig engedélyezi. Viszonylag gyakran előfordul, hogy a babák a 41. és 42. hét között születnek meg, egészségesen, rendben. (Nyilván felléphet probléma, mint minden szülésnél, de ez nem függ össze a betöltött hetek számával, ha a baba és az anya jól vannak.) Miután a 40. hét a várandósság átlag ideje és ezt követően a méhlepény elöregedése (elfáradása) tempósabban haladhat, a biztonságos várakozás érdekében rendszeres NST (Non Stressz Teszt) vizsgálatra van szükség. Az NST a baba szívhangjának váltakozását nézi a baba mozgásának függvényében és jelzi, hogy a lepény működése megfelelő-e, azaz lehet-e várakozni. Ha az eredmény jó, nincs okunk a folyamat sürgetésére. Egy korábbi cikkben írtam arról, hogy mennyire fontos az, hogy a szülés várható időpontja jól van-e kiszámítva - hisz a kapott dátum szerint számolunk.
A kórházi gyakorlat intézményenként és orvosonként eltérő. Van, ahol a betöltött 40. héten megindítják a szülést, van, ahol a 41.-en, vagy 41 hét+ 2 napnál stb. Ritkán lehet olyan orvost találni, aki megvárja a 42. hetet. Ennek oka, hogy statisztikailag megnő a komplikációk lehetősége a 40. hét után, hisz a lepény elfáradhat és akkor nem juttat elegendő oxigéndús vért a babához. Igen ám, de a statisztikai adat nem minden babára igaz - ez egy átlag adat. Az ettől való félelemből beindított szülések (amikor nem lenne ok beavatkozni, hisz mindenki jól van) sokkal gyakrabban végződnek műtéttel (császármetszés, vákuum, fogó - ez ma már ritka) vagy sok beavatkozással (amik az anya számára kellemetlenek, fájdalmasak és negatív élményként maradnak meg). A külsőleg adott oxitocin infúzió ( szülésindításra használják) beleszól a belsőleg felszabaduló oxitocin (olyan hormon, aminek nagy szerepe van az életünkben, így szüléskor is) termelődésébe, ami negatív hatással lesz a szülésélményre, a kötődésre, a szoptatásra. Tehát az indokolatlan szülésindítás nem biztonságosabb, mint várni, ha minden rendben van a babával, lepénnyel, anyával, és közben rendszeresen (naponta vagy 2 naponta szakember tanácsa alapján) ellenőrizni a paramétereket. Úgy is megfogalmazhatom ugyanezt, hogy biztonságosabb megvárni a szülés spontán beindulását, ha minden rendben és ellenőrizve van, és ezzel megadni a legnagyobb esélyt a komplikációmentes hüvelyi szülésre.
Legközelebb a belsőleg termelődő és a szintetikus oxitocinról írok.
Kedves Imamit olvasó anyák, apák, gyermeket váró párok!
Egy cikksorozatot indítok csak itt, amiben végigvesszük a baba foganásától az élete első hónapjaiig zajló változásokat. Olyan szempontokat szeretnék fókuszba helyezni, amiről keveset, vagy nem hallottatok. Ha kérdésetek, ötletetek merül fel, kérjek írjatok az info@bonitunde.hu -ra, hogy a következő írásaimban reagálhassak a bennetek felmerült témákra - így valóban Nektek, Rólatok szólhatnak a cikkeim.
Szeretettel várom a gondolataitokat, kérdéseiteket.
Szerző: Bóni Tünde - független bába
E-mail: info@bonitunde.hu
Facebook: @szulunkszuletunk
Győri bábák: www.babafogado.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
