Jelenlegi hely

Menni vagy maradni – Kisgimi pro és kontra

Lassan itt az idő, el kell dönteni: megpróbálja? Ne próbálja? Menjen? Maradjon? Sok szülő számára nem annyira bonyolult kérdés ez, ám vannak, akik nehezen hozzák meg ezt az igencsak fontos, a gyermek és a család életét alapvetően befolyásoló döntést.

Úgy gondolom, hogy összességében semmiképpen nem ártunk a felvételi megpróbálásával. Fontos azonban, hogy nem szabad túlidegeskedni vagy a gyereket stresszelni.  Fontos, hogy ne legyen a gyereken lelki teher vagy nagy teljesítmény kényszer. Nem baj, ha csak azért adjuk be a jelentkezést, hogy lássuk, a jelenlegi tudás ebben a rendszerben milyen pontokra váltható át. Az sem, ha negyedikesünk, hatodikosunk egy vizsgahelyzetet is átél. A vizsgázásban is lehet rutint szerezni, így ez jó tapasztalatszerzési lehetőség lehet. Akkor is feltétlenül foglalkozzunk a dologgal (készítsük fel a gyereket, mire számíthat, ismerkedjünk együtt az elérhető feladatsorokkal stb.), ha csak próbát szeretnénk.

Azt viszont érdemes végiggondolni, hogy jó helyen lenne a gyerekünk 10 vagy 12 évesen egy gimnáziumban. Ha úgy látjuk kiemelkedő tehetség, nagyon szorgalmas és megbízható, akkor ott a helye. Ha sosem kell könyörögni, hogy tanuljon, és még a szorgalmikat is igyekszik megcsinálni, vagy ha úgy látjuk a mostani általános iskolában úgy kiváló, hogy a kisujjából kirázza a dolgokat, nincs min gondolkozni.

Ám ha nagyon ügyes, de azért nem annyira terhelhető, vagy ha érzékenyebb lelkű, ha szívesebben foglalkozik mással, mint a tanulással, akkor gondolkozzunk el. Nem, nem arról van szó, hogy nem lenne tehetséges. Sokkal inkább arról, hogy kamaszodik, vagy arról, hogy azért a legfontosabb, hogy békében éljünk, azaz éljen békében önmagával, na meg velünk is.

Ha tehát tudjuk, és biztosak vagyunk benne, hogy ügyesen megállja majd a helyét gyerekünk a gimiben is, akkor nincs min gondolkozni: menjen. Ám azt hiszem jobb egy sima általános iskolában kiválónak lenni, mint egy erős gimiben a futottak még kategóriában kullogni. Élménynek is jobb az előző. Annyi minden lehet még belőle!

Persze nagyon jó, hogy vannak ilyen iskolák. Azok, akik kiemelkedően tehetségesesek, hadd szárnyaljanak olyanok között, akik szintén élvezik a tanulást, vagy már egészen kicsi korukban eldöntötték mik akarnak majd lenni, és ezért képesek már gyerekként is küzdeni.

De nem lesz baj abból sem, ha marad. Legyen a legjobb a jók között. Támogassuk és szeressük. Ha kell, noszogassuk, ha kell, hagyjuk, hogy átlagos kamasz legyen. Már ha van ilyen…

Hiszen a tanulás mellett annyi, de annyi fontos dolog van az életükben! Fontos, hogy jusson idő mindenre és mindenkire. Nehéz az egyensúlyt megtalálni…

Most még van néhány nap, hogy meggondoljuk: menjen vagy maradjon?

Szerző: Budácsik Éva – tanító
Fotó: Pixabay
Forrás: Budapestimami

 

Neked ajánljuk!

Július első szombatja: Az Ölelés Napja - egy kedves alkalom, amit érdemes megünnepelni a családban is!

Július első szombatja: Az Ölelés Napja - egy kedves alkalom, amit érdemes megünnepelni a családban is!

Tudtad, hogy minden évben július első szombatja a Nemzeti Ölelés Napja Magyarországon? Bár nálunk ez a nap még nem tartozik a legismertebb jeles napok közé, épp ezért különleges alkalom, hogy egy kicsit megálljunk és figyelmet szenteljünk annak, mennyit számít egy szeretetteljes ölelés a mindennapokban.
Nagyobb rend, kevesebb munkával?

Nagyobb rend, kevesebb munkával?

Mondjuk ki nyíltan: a családanya/háziasszony szerepkör nincs versenyben a legmagasabb presztízzsel bíró tevékenységek között. Azt a bejelentést, hogy valaki éppen GYES-en van Uram bocsá’ főállásban menedzseli a háztartást és a családot, a legritkább esetben fogadják vallásos áhítattal. Finomak voltunk? Szerintünk is.
Az anyaság szívhangjai – Gondolatok a szülés utáni érzelmi hullámzásról

Az anyaság szívhangjai – Gondolatok a szülés utáni érzelmi hullámzásról

Az anyaság nem csupán egy új szerep, az anyaság egy átalakulás. Testben, lélekben, és olyan mélységekben, amiről talán soha nem hittük, hogy bennünk léteznek.
Itt a meleg - hol a hideg?

Itt a meleg - hol a hideg?

A kánikula felszólítás és figyelmeztető lövés leadása nélkül törte ránk az ajtót. A hideg pedig, amit egész télen úgy utáltunk, hirtelen a vágy kicsit sem titokzatos tárgyává vált. Központi kérdés lett, hogyan tudnánk hűteni magunkat és minden mást, ami hűtésért kiált?
Ugrás az oldal tetejére