Nem véletlenül nem a tanítóképzőre jelentkeztem annak idején. Nem éreztem magam alkalmasnak erre a pályára. Most legalább annak örülhetek, hogy jó döntést hoztam, amikor nem akartam pedagógus lenni. :) Bár lehet, hogy az egyszerűbb lett volna... Csak írnék egy felmondást, és odaadnám az igazgatónőnek, hogy nekem ez nem megy, és pályát módosítanék.
Most viszont ezt nem tehetem meg, sem az oktatásban, sem itthon. Érzem én, hogy már nagyon a végét járom a lendülettel. Ezért újabb változtatások szükségesek.
Egy boszorka van
Pénteken 16h-kor, amikor végeztünk minden aznapi feladattal, gyorsan a Krétát átfutottam, hogy ellenőrizzem az éneket. (Marci 6 éves és elsős, mindig oda kapja.) Találtam egy beküldendő feladatot. Mondtam is neki, hogy gyorsan rajzoljon egy boszorkát, az Egy boszorka van című dalról.
Azt mondta, hogy még nem is hallotta ezt a dalt, én pedig gondoskodó anyaként gyorsan rákerestem a youtube-on, hogy tudja, melyik az. "Csak gyorsan rajzolj egy boszorkányt, hogy elküldhessük és „házimentesen” várhassuk a hétvégét!"
Rajzolt, színezett, fotóztam, küldtem Kitti néninek. 10 perc múlva jött a válasz: "Szerintem ez rajz házi..." Újra Kréta, ekkor kiderült, hogy ez a Berti ének házija volt! Persze ekkor mondta is a Berti (9 éves, harmadikos), hogy „Anya, nekem fura is volt, mert mi most tanultuk, de gondoltam ők is most tanulják.
Utólag mindenki nagyon okos lett. Azóta Marci minden házi elkezdése előtt elmondja, hogy bizony ezt a Berti csinálja meg neki, mert ő is megcsinálta helyette az ének házit....
Pedig nagyon igyekszünk
Már az elején kialakítottunk napirendet: mikor van a tanulási idő, mikor kelnek, mikor játszhatnak, mikor segítenek a házimunkában. Itt is figyelünk arra, hogy kéthetente váltjuk a házimunkát köztük, hogy jöjjön mindig az új lendület, mert mindenki szerint a másiké a legkönnyebb. 4 fiú, Milán (18), Gergő (11), Berti (9), Marci (6), mégis mosogatnak, teregetnek, porszívóznak.
Hétvégén, ha megkérem őket, hogy segítsenek elmosogatni, még rendszeresen jön a válasz, legfőképpen a 11 évestől (Gergő): Miért kell mindent helyetted megcsinálnunk? Pedig már 6 hét eltelt, mióta csinálják, és számtalanszor megbeszéltük, hogy miért fontos, hogy segítsenek, mert egy család vagyunk, és ha együtt megcsinálunk dolgokat, mindenkinek könnyebb lesz. Azt hittem már értik, de nem!
Amikor már amúgy is egy mélyponton vagyok az iskolai haladás és megfelelés miatt, mert már össze-vissza mennek mindenhova a feladatok, és ott a jajaművészetfeladatmaiselmaradt, akkor tudtam, hogy ismét eljött az idő, hogy valamin változtassunk.
Ha anya boldog, mindenki boldog
Nem elég a napirend, és a „próbálunk mindent időre és jól csinálni”, már megint kezdünk a kapkodás mezejére lépni egy-egy napon, amikor több a házi, vagy csak nehezebb a befogadó képességük.
Egyszer én mentem el bevásárolni, és 3 óra alatt értem haza... Na nem azért, mert a boltban voltam ilyen sokáig! Egyszerűen a két bolt között szükségem volt egy-két baráti csevejre nyugodtan, és az autóban élveztem a csendet. Ez volt az énidő!
Eddig úgy dolgoztam, hogy szólt a zene, és nem volt közbe anyaaaa...., segítesz? eztnemértem? hogykellcsinálni? elolvasodhelyettem? Igen, azt már az iskolabezárás eleje óta tudom, hogy amikor tanulási idő van, nem megy a munka, így ez nem is frusztrál. Viszont amikor tudok dolgozni, akkor általában élvezném a „csendet”, de a tv szól a háttérből, vagy hallgatom a játék zaját. Ilyenkor sem tudok igazán kikapcsolni...
Minden jó, ha a vége jó
Igazából nem panaszkodhatom, mert segítenek a házimunkában, a férjem minden nap megfőz, én csak sütni szoktam ezt-azt... Az osztályfőnököktől is bármikor kérhetek és kapok is segítséget, sőt Marcinál minden nap kapuk visszajelzést, támogatást.
El sem tudom képzelni milyen nehéz lehet ott, ahol anyának még dolgozni is be kell járnia. Van egy anyuka, akivel már szinte hetente beszélünk, leckét egyeztetünk. Eljár dolgozni hajnalban, napközben próbál tanítónéni szerepbe bújni, közben főz is gyorsan a gyerekeknek, és ő is néha másik gyerekkel csináltatja a feladatot, mint aki eredetileg kapta.
Rájöttem ismét, hogy nem vagyunk egyedül. Persze attól, hogy másnak is nehéz nekem sem lesz könnyebb.
De a napirendbe kell az énidő, hogy ebbe ne csavarodjunk bele.
Muszáj, hogy legyen olyan idő most is a mindennapokban, amikor tudunk töltődni.
Napi fél óra énidő nem luxus
Én most több mindent kipróbálok, hiszen lehet, hogy mindig más lesz a befutó:
- zenét hallgatok, úgy hogy egyszer sem szólnak hozzám, hogy anyaaaaaaaaaa
- megnézek egy sorozatot
- olvasok egy könyvet
- újra elmegyek futni (na ez még csak gondolatban van meg. Amikor biciklizünk, akkor erről álmodozom, hogy ott fogok futni, ha végre rá tudom venni magam)
- beülök a házi wellnesbe és magamra zárom fél órára a fürdőt
- kiülök a teraszra egy pohár borral (nehezebb napon viszem az üveget is) és élvezem a természet hangjait
Ezek mellett pedig arra jutottam, hogy amikor azt látom, nagyon nem megy, akkor élek a szülői igazolással és leigazolom a napjukat, és csinálunk egy görbe napot! :) Már csak 6 hét van vissza a suliból. Muszáj, hogy ne egymás idegeire menjünk, és ne túléljük ezt az időszakot, hanem jobban megéljük a napokat.
Hozzuk ki a legtöbbet és lehető legjobbat a helyzetből, amit ez az egész adhat nekünk, és soha nem szabad elfelejteni, hogy NEM VAGY EGYEDÜL!
Busi Antónia - Pécsimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges