Tapogatózunk és keressük a válaszokat
- Lehet úgy karácsonyozni, hogy nem találkozunk?
- Lehet úgy karácsonyozni, hogy nem üljük körül a terített asztalt együtt?
- Milyen lesz így az ünnep?
- Ünnep lesz ez?
Kérlek, állj meg egy picit és figyelj befelé! Magadra, figyelj a tested jelzéseire!
Hogy érzed magad most? Milyen érzések kavarognak benned?
Ha jól sejtem nem a legjobbak. Onnan sejtem, hogy nekem is összeszorult a gyomrom. Az egyre borúsabbá váló gondolataim nyomán a testem is kezdi egyre nyomorultubbul érezni magát.
Közben a kreativitásom és az energiám is erősen csökken. Minél lejjebb húzom magam ebbe a spirálba, annál kevésbé tudok építően gondolkodni, annál reménytelenebbnek látom a helyzetet.
Pedig a fenébe is!
Volt, hogy óvóhelyen Karácsonyozott fél Európa! Volt, hogy a családok nem találkozhattak. Volt, hogy alig volt miből ünnepi vacsorát készíteni.
S ha megkérdeztük nagyszüleinket erről, általában azt a választ kaptuk, hogy valahogy megoldották. Hogy nem csak túlélték, de a lehetőségekhez képest meghitté tették az ünnepet. Hogy arra törekedtek, hogy kihozzák belőle a legjobbat. És közben a lehető legkevesebbet emlegették a régi szép időket. Arra figyeltek amire volt ráhatásuk, és a jelen megoldásait keresték.
Tanuljunk hát tőlük, és figyeljünk arra mi is, amit meg tudunk változtatni!
Például arra, hogy ha családi körben terjed a legintenzívebben a betegség, akkor találjuk meg a módját a máshogy ünneplésnek. Azt, amiben mégis ott lehet a szeretetünk, és a meghittség. Azt, ami a mi megoldásunk lesz, és amire sok év múlva úgy tekintünk vissza, hogy kihoztuk a legjobbat belőle.
Én hogy csinálom?
Mint mindig, most is magammal, a belsőmmel kezdem. Mert a világ mindig azt tükrözi vissza, ami bennem, bennünk van.
Most még fontosabb számomra, hogy minden nap legyen pár perc nyugodt befelé figyelő elcsendesedős időm.
A légzésemre figyelve, meditatív állapotba hozom magam, és segítek az agyamnak a túlhajszolt, zizegő üzemmódból kikapcsolni. Ez a félelemmel, és stresszel terhelt 2020-as év végi időszakban életmentő lehet.
Ma már nem kérdés, hogy észreveszem-e napközben is, ha az érzéseim lefelé húznak. Évekkel ezelőtt még 2-3 óránként (ha a telefonom jelzett) tartottam egy kis önmegfigyelős szünetet: Hogy vagyok, mire fókuszálok, milyen érzések vannak bennem, és milyen gondolatok segítenének feljebb lépnem az ún. érzelmi létrámon. Ez az önmegfigyelés szép lassan gyakorlattá vált, így már egész korán el tudom kapni, ha lefelé indulok.
Nagyon fontos számomra a meghitt szeretteljes környezet. A téli időszakban mécsesek és fényfüzérek vonják barátságos, meleg fénybe az otthonom. Nem csak meggyújtom a mécseseket, hanem hagyom, hogy a látvány a szememen át a szívemre is hasson!
Megélem, befogadom a szépségüket, töltekezek belőlük. Tudatosan táplálom az örömet magamban és átadom a családomnak is.
Figyelek rá, hogy az ünnep arról szóljon, ami nekünk fontos
Vannak elengedhetetlen ünnepi részletek, és van, ami vagy belefér, vagy nem. Úgy ünnepelünk, ahogy mi szeretjük.
Évekkel ezelőtt megfogalmaztam milyen emléket szeretnék a gyerekeimben hagyni, milyen értékeket szeretnék nekik tovább adni, és a döntéseimet ez alapján hozom. Nem csak Karácsonykor. Nem csak Covid idején. Persze nekem is vannak elfuserált napjaim, de ha tudom mi fontos nekem, nekünk, könnyebben visszatalálok önmagamhoz.
A kézzel írt karácsonyi lap nálunk mindig hagyomány volt, és idén biztos, hogy nem változtatunk ezen. Számomra ez is a személyesség és az idő kifejezése. Ezek pedig a Karácsony elmaradhatatlan összetevői. Legalábbis számomra.
Rákészültünk – anyukámat is megtanítottuk rá- a zoomos családi karácsonyra is, de talán azt ki tudjuk váltani máshogy. Ugyanis úgy tervezzük, hogy idén a szabadban karácsonyozunk. Szerencsére enyhe időt ígérnek az ünnepekre, így minden adott egy kiadós családi sétához, és egy kültéri „piknikhez”. Termoszból forralt bort, illetve forró fűszeres almalét kortyolva, apró sütit eszegetve, a friss levegőn ünneplünk majd. Nem egész délután és este, mint eddig (a családi activity is elmarad idén), de amennyire lehet együtt maradunk.
Nem alszunk anyukámnál, mint évek óta mindig, de másnap is lemegyünk hozzá. Illetve másnap is sétálunk majd egy jót. S a szünetben még többször is. Azt szeretném, hogy olyan legyen ez az ünnep, amire évek múlva is szeretettel emlékszünk majd! Így díszbe öltöztetem a lelkem, és bízom benne, hogy ez tovább árad majd a velem élőkre is.
Ez az, amit megtehetek, és hiszem, hogy ezt érdemes is megtennem.
Neked van még más ötleted?
Garai Orsi
kvalifikált life és business coach, vállalkozói coach
https://www.facebook.com/GaraiOrsolyaCoach/
http://gocoaching.hu/
- Kaposvárimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges