Jósoljunk magunknak férjet Luca napján!

A magyar néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Nem véletlen. Ezen a napon a déli katolikus országokban Szent Lúciára emlékeznek, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. Míg a természeti jelenségeknek különös erőket tulajdonító néphit szerint létezik egy ártó, boszorkányos Luca is.

Szent Lucától a boszorkányig

A szent

A nemesi családból származó fiatal lány, Szent Lucia, a legendák szerint Szicília szigetén, Siracusában élt a Kr.u. a III. - IV. század fordulóján. Egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát.

Domenico di Pace Beccafumi festménye: Szent Lucia (Forrás)

Elhagyott vőlegénye Lucia döntésébe nem tudott belenyugodni, ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát eltántorítsa hitétől: a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítette, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült – még ötven igavonó barommal sem – elvonszolni a szüzet. A fejedelem halálra ítélte, olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám a tűz sem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte…

És a boszorkány

A keresztény vallásban tisztelt szent, Lucia mellett élt magyar hazánkban egy ártó, rontó nőalak, még az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az úgynevezett Luca-asszony is.

Eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése (1582) előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja, azaz a leghosszabb éjszakája.

A Lucia – magyarul Luca – név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének is tekintették.

Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13-át, mert a 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete. Így magyarázható, hogy a magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona.

De naptár ide, papok oda, a legkülönfélébb babonákat tulajdonították Lucának. Például tilos volt a nőknek dolgozni Luca napján! Ha többet szeretnél róla olvasni, korábbi irásunkban részletesebben megtalálod a Luca székét, a dologtiltásokat és babonákat.

Vőlegény kerestetik!

Lucia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották. Igazi férjjóslásra alkalmas nap volt december 13-a. Volt ahol a névre, volt ahol a férjhezmenetel idejére voltak kíváncsibbak a lányok.

Gombócban, pogácsában, cédulán…

A névre tudakozódás kedvelt módja az ún. lucacédula. Általánosan ismert eljárás szerint a cédulákra férfineveket írnak, abból minden nap egyet tűzbe vetnek, s ami karácsonyra utoljára marad, az lesz a jövendőbeli neve. A pereszlényi lányok 12 cédulát írtak, és Luca-nap után kezdték tűzbe vetni.

Lucapogácsával is jósoltak a jövendőbelire, úgy, hogy belesütöttek cédulán egy-egy férfinevet. Luca napján sok egyéb házasságjósló eljárás volt az egész magyar nyelvterületen.

Forrás

Gombócot is főztek. A gombócba férfineveket rejtettek cédulára írva, s amelyik a leghamarabb feljött, úgy vélték, hogy abban a gombócban rejtőzik a jövendőbeli neve. Ahol több lány volt a családban, úgy jósoltak, például a Drávaszögben, hogy a saját neveiket tették a gombócba. Amelyiké legelőször jött fel, az megy elsőként férjhez.                                                                                                      

Volt, ahol elég volt Luca napján almába beleharapni és ezt minden nap megismételni. Karácsony böjtjére esett az utolsó falat, ekkor a csutkáját vaktában el kellett hajítani és akit eltalált, olyan nevű mátkát várhattak a fiatalok.

A Drávaszögben a szemétdombra állva hallgatóztak, s ahonnan a kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallották, úgy vélték, abból az irányból jön majd az a legény, aki őket elveszi feleségül.

Dél-Alföldön a lányok éjszakára tükröt és fésűt rejtettek a párnájuk alá, hogy megálmodják, ki lesz a férjük.

Luca-napkor azt is ki lehetett deríteni, hogy hány évet kell még várnia egy leánynak a férjhezmenetelre.

A hajadonnak egyszerűen oda kellett mennie a disznóólhoz, és abba egy jó nagyot belerúgni. A néphit szerint ahányat röffent aztán a disznó, annyi esztendő múlva ment férjhez a lány.

Lucakor is sokfelé szokás volt, hogy gallyakat vízbe tettek, s ha karácsonyra kizöldült, a leány közeli férjhezmenetelét jósolta.

Zsérén a lányok somgallyat tettek a vízbe, hogy karácsonyra kizöldüljön. Ezt magukkal vitték az éjféli misére, utána titokban megérintették azt a legényt, akit ily módon is igyekeztek magukhoz kötni.

ADL - Debrecenimami

Forrás: korkep.hu; Wikipedia.hu; Szoboszlai Endre: Magyar népi csillagnevek - Luca napi szokások