Mire jó a gyermekpszichodráma?
A gyerekek nyelve a játék és a mese, ők ezek segítségével tudják legjobban kifejezni magukat, kifejezni szükségleteiket, feldolgozni feszültségeiket, találhatnak megoldást problémáikra. Ehhez nyújt lehetőséget nekik a gyerekpszichodráma.
Miben különbözik a felnőtteknek szóló pszichodrámától?
A felnőtt pszichodrámában a résztvevők a múlt egyes eseményeit felelevenítve, újraélve, azt "átírva" probálják feldolgozni traumáikat, a gyerekeknél mindez nem tudatos. Ők tudattalanul, egy saját mesébe, történetbe "építik bele" feszültségeiket, az őket foglalkoztató dolgokat. Például bűntudat nélkül adhatják ki haragjukat a sárkány legyőzésével. A legyőzendő vagy negatív szerepeket általában mi, vezetők kapjuk.
Ezek szerint ti is játszotok?
Természetesen. Amíg a gyerekek saját maguknak választanak szerepeket, addig mi tőlük kapjuk azokat. Nagyon jól rá szoktak érezni, hogy milyen szerepből tudjuk leginkább segíteni játékukat. Nagy jelentősége van ennek a "fordított" helyzetnek, a gyerekek nagyon élvezik, hogy pl. - az iskolában is jellemző - alá-, fölérendelt helyzet megváltozik, itt ők irányíthatnak.
Persze a mi szerepünk is kettős. Egyfelől teljes beleéléssel veszünk részt a játékban a gyerekektől kapott szerepekben, másfelől külső szemmel figyeljük, próbáljuk megérteni azt, amit szeretnének kifejezni.
Kiknek ajánlod különösen?
Nagyon sokan jönnek hozzánk nehezebb élethelyzetekben, pl. a szülők válása esetén, ajánlható beilleszkedési nehézségeknél, szorongó, gátlásos, önbizalomhiányos gyerekeknek, különböző magatartászavaroknál, mint a hiperaktivitás, figyelemzavar.
Testileg-lelkileg egészséges gyereknek miben segít?
A "legegészségesebb" gyerekeket is érintő mindennapos stressz és konfliktusok oldására is kiváló a dráma. Az ide járó gyerekeknek fejlődik a kreativitásuk, könnyebben veszik az akadályokat, magabiztosabbak lesznek, felismerik értékeiket, és később könnyebben rátalálnak majd saját útjukra.
Végig kell járni vagy beugrani is lehet egy-egy alkalomra?
Semmiképpen nem "kell" járni, fontos a gyerek önkéntes részvétele, hogy érezze ez az egész róla szól. Az első alkalmat szoktuk próbaalkalomnak is hívni, ami után a gyerek eldöntheti, hogy szeretne-e a csoport tagja lenni. Szerencsére eddig senkitől sem kellett első alkalom után elbúcsúzni. Utána viszont fontos az elköteleződés, mivel itt egy folyamatról van szó, nem lehet csak úgy beugrani egy-egy alkalomra. Általában az a gyakorlat, hogy még a 2. esetleg 3. alkalommal lehet csatlakozni a kis létszámú (5-7 fős) csoporthoz, ami utána azalatt a 10-15 foglalkozás alatt zárt csoportként működik.
Nem baj, ha nem ismer senkit a gyerek a csoportban?
Nem, sőt az a legszerencsésebb ha a gyerekek egyáltalán nem ismerik egymást de ez sokszor kikerülhetelen. Talán az a legszebb, ha egymást nem ismerve, előítéletek nélkül, a közösen átélt élmények hatására, egymást kölcsönösen elfogadva kovácsolódnak egy csoporttá.
Kik tartják az alkalmakat?
A csoportot gyermekpszichodráma asszisztensi vagy vezetői képzettséggel rendelkezők tartják. Sok pszichológus, pedagógus vagy mentálhigiénés szakember van köztük bár ez nem feltétel. Fontosabb a képzést megelőző önismereti út, meghatározott óraszámú részvétel felnőtt pszichodráma csoportokban.
A szülők előtte/utána konzultálnak a foglalkozás vezetőivel?
Igen, ez nagyon fontos része a gyerekdrámának. Igazi változás a szülőkkel való szoros együttműködéssel érhető el. A foglalkozások előtti ismerkedő beszélgetésen a szülők elmondják, hogy miért gondolták, hogy jó lenne gyermeküknek a dráma, mesélnek gyermekükről, elvárásaikról. Mi pedig röviden - igény szerint - bemutatjuk a gyerekdráma módszerét ill. válaszolunk a felmerülő kérdésekre.
A foglalkozást lezáró beszélgetésen kölcsönösen megosztjuk egymással tapasztalatainkat, elmondjuk, hogy mit fejezett ki játékával a gyerek, például milyen igényeit, vágyait, félelmeit jelenítette meg. A legtöbb szülő nagyon nyitott és a visszajelzésekből sok felismerés és elhatározás születik részükről, ami tovább segíti gyermekeiket.
A szülők is jelen lehetnek a foglalkozáson?
Nem, a gyerekek önmagukért és önmaguknak játszanak és nem egy "közönségnek". De jó, hogy feltetted a kérdést, mert létezik már szülők és gyerekek közös drámajáték csoportja is, amilyeneket tudtommal kiváló kiképzőink - Janda Zsuzsa és Drinóczky Viktória is tartanak.
Mit csinálnak konkrétan a gyerekek, mi a folyamat?
A foglalkozások elején általában röviden elmondhatják, hogy milyen jó ill. rossz dolog történt velük mióta nem találkoztunk. Ezután általában rajzolunk, aminek nem a teljesítmény a lényege, hanem egyfajta ráhangolódás a játékra. Segítheti a gyerekeket a szerep-, ill. történetválasztásban. Ezután alkotják meg közösen a mesét, történetet, amiben mindenki azzá változik amivé szeretne. Kivéve mi, vezetők, akik a gyerekektől kapjuk a szerepet.
Az "átváltozást" jelmezek is segítik, mindenki beöltözik. Ezek nem "konkrét" jelmezek, a gyerekek fantázája teszi őket azzá. Egy nagy zöld kendőt felvéve változhat valaki sárkánnyá, öregasszonnyá, fává vagy akár a sokak által nem kedvelt spenóttá. A történet végén kilépünk szerepünkből és röviden megbeszéljük, hogy kinek mi tetszett vagy mi nem tetszett a meséből. A gyerekek egymás visszajelzéseiből is sokat tanulhatnak.
Egy definícióból idézek: "A gyermekek varázslóvá válhatnak, olyan szerepet választhatnak, amilyet szeretnének, az történik velük, amit ők maguk kitalálnak. Részvételük a többiek történetében szabadon választott. A játék mindig a fantázia világában, egy „mintha térben” zajlik, ahol nincs rossz teljesítmény vagy rossz megoldás." Milyen az a mintha tér?
A "mintha" tér olyan "terápiás" tér, ami a képzelet és valóság közti átmeneti teret jelenti. Itt a gyerekek egy varázslatos csodavilágba kerülnek, ebben a térben tényleg minden megtörténhet. Azért neveztem terápiásnak mert itt a gyerekek öngyógyító képessége lép működésbe, saját erőforrásaikat felszínre hozva és mozgósítva.
Mik a tapasztalatok, eredmények, visszajelzések?
Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, ami nemcsak a módszernek, de a szülők nyitottságának, együttműködésének is nagyban köszönhető. Legtöbbször bennük is elindul valami, ami kihatva a gyerekekre, segít gazdagabbá tenni az egész család életét.
Minden csoporttagról elmondható, hogy egy idő után magabiztosabbá válnak, képesek lesznek jobban elfogadni a másikat, ezáltal magukat. A csodavilágban megszerzett erőt, önbizalmat egy idő után a való világba is át tudják vinni.
Akit bővebben érdekel a gyermekdráma ill. szívesen olvasna a módszer szülőanyjáról - a máig fitt, 90-en túli Kende Hannáról - annak ajánlom a gyermekpszichodrama.hu weboldalt.
Varázsműhely Gyermekpszichodráma indul két helyszínen!
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
