Jelenlegi hely

Házasság? Párkapcsolat? Gyógyítsuk meg!

A magas válási mutatók mögött nem egyszer húzódnak meg olyan nem tudatos, tehát tudat alatti generációs vagy pedig a kollektív tudatból  előburjánzó párkapcsolati  vagy kapcsolati minták, amikről a párnak fogalma sincs, csak éli. Például egy nő mindent megcsinál otthon, a férjnek szinte semmi teendője.

Ahány ház…., de mik is azok az azonosságok a kapcsolatokon belül, amik biztosan megtalálhatók mindegyikben? Először is, hogy legalább ketten vannak benne. Hiszen kapcsolat. Egyedül nehéz kapcsolódni. Mégis, bármilyen furcsán hangzik is, az önmagadhoz való kapcsolatod tükröződik a párkapcsolatodban! A benned élő nő és férfi kapcsolata. A benned élő gyerek és szülő kapcsolata, a benned élő felnőtt, a benned élő anya, apa, szerető. Nem túl hihető? Nekem sem volt az. Nagyon sokáig. Mint szakember, én is csak csak mondtam, de nem hittem. Nem tudatosan.

Legelőször egy önismereti thetahealing csoportfolyamaton szembesültem vele. Egyik reggel arra ébredtem, hogy szülök félálomban és ahogy kibújt a gyerek, félhangosan kimondtam az ágyban, hogy nem szeretem a férjemet. Elválok. Aztán végiggondoltam egy kicsit éberebben, hogy hiszen nekem nem is volt ilyen szülésem, ahol ez megtörtént volna! Rövidesen rájöttem, hogy anyám életében, érzéseiben, kapcsolatrendszerében, történeteiben, megoldásaiban fürdök, és nincs meg a felnőtt, önálló, a saját világom és döntésem. Pedig abban ringattam magam. Van 6 gyerekem, férjem, diplomám, anyagi egzisztenciám… Sokkolt a felismerés. Épp nagyon beteg voltam. Még a betegségem is anyám felöl érkezett. Helyette csináltam. Szeretetből… Csak hüledeztem. Szinte letarolt a felismerés! Az önmagamra ébredés!

Na, innét indult el a saját, valódi életem! Innét kezdtem felépíteni saját magamat. Sok mindennel nehéz volt szembe néznem, olyan stabilnak tűnő álvilágot építettem már ki magamnak. Ebből kifolyólag a házasságom is álházasság volt. Nem a sajátom! Anyám házassági mintájára kottázódott. A legnehezebb talán az volt, hogy szabadnak, függetlennek hittem magam és kiderült, hogy teljesen függő vagyok. Még mindig függök anyám érzéseitől, gondolataitól, reményeitől, hitétől, döntéseitől! És fogalmam sem volt róla! Na, ezt biztosan nem akarom!

Innét kezdve gyorsvonatként száguldott már az önmagamra találásom. Van egy jó hírem. Önmagad számára mindig rendelkezésre állsz! Önmagadon bármikor tudsz változtatni. Sőt, kizárólag önmagadon tudsz! A párodat hagyd békén! Ha akar, majd változik, de te nem fogsz helyette megoldani tudni semmit!

Közösen a legjobb! Annak hatalmas ereje van! Te kezdd el akkor is, ha nem partner a párod az új útra lépésben, az új kapcsolatotok kialakításában! Nem fog tudni hozzád a régi módon kapcsolódni, ha te változol! Csak az új kapcsolati mintában. Így közvetve követni fog. Előbb, utóbb. Türelem! Ha mégsem így történne, akkor megjelenik egy másik partner az életetekben, aki a fejlődést segíteni érkezik. A "bűnös" harmadik a legnagyobb segítőtök. Arra ösztönöz, hogy változzatok, sokkal nagyobb iramban, mint ahogy akartatok! Megkérdezi a lelkedet, akarsz-e változni, akarsz-e a kapcsolatodon újítani? Szembesít a meglevő kapcsolat értékeivel és hiányosságaival. Ha igen a válasz, akkor az a tapasztalatom, hogy a krízist követően, abból megújulva, közösen kikerülve a házas felek sokkal jobb, tartalmasabb, igazabb kapcsolatról számolnak be, mint ami a "harmadik" megérkezése előtt volt. Ő csupán tükröt tart nektek. És mint egy jó kupidó, beindítja a változtatási igényeiteket, kihozza a valódi érzéseket. Valójában szembesít a kapcsolatoddal és önmagaddal.

A kulcs a fejlődés, a változtatás! Ne rekedj meg!

Lehet, hogy sokkoló, de nem személyfüggő a párkapcsolati utad! Kizárólag a belső mintáidtól függ! Az örökségeidtől, amit a felmenőidtől és a jelen életed tapasztalataiból hozol. Az változik, ha kell, gyógyul, egészségesebbé lesz és ahhoz keresed a legalkalmasabb tükröt, tükröket a környezetedben. De amit tükrözni fognak, az mindig te vagy! Abban a pillanatban, ha már nem te vagy, mással fogja ezt játszani a partnered és te is. Nem kell feltétlenül egy új szerelemre gondolnod. Ha kötekedni szerettetek, vagy tettes-áldozat játszmát játszani, és te ezt a blokkot, mintát önmagadban meggyógyítottad, kioldottad, akkor a párod automatikusan a zöldségessel, az újságossal, a pénztárossal, a szembe jövő autóssal fogja játszani, amíg szüksége van rá, de veled nem. És honnan tudod, hogy te már túljutottál rajta? Onnét, hogy nem zavar, a másik nyugodtan játszhatja, már közömbös, vagy esetleg még nevetsz is rajta.

Egy év alatt kigyógyultam gyógyszer nélkül, önismereti és egyéb természetes gyógymódok segítségével abból a betegségből, ami az orvostársadalom (én is orvos vagyok) szerint csak hosszadalmas, hatalmas antibiotikum kúrával gyógyítható, vagy azzal sem. Kiléptem édesanyám játszmáiból, érzéseiből, a világából. Megismertem, megértettem, elfogadtam. A hozadéka azon felül, hogy meggyógyultam, az volt, hogy édesanyámmal szemben is elindult egy elfogadó kapcsolatom. (Addig nem volt őszinte, ha nem is volt zajos). A saját igényeim megjelenhettek sokkal őszintébben a párkapcsolatomban és a férjem még támogatta is.

Miért az a párom, aki? Mert vele van leginkább lehetőséged fejlődni, tapasztalni. Benne vannak meg azok a kapcsolati minták, amik hasonlóak a tiédhez, csak egy kicsit térnek el, és pont ez a kicsi eltérés segíti a rálátásodat, ahhoz, hogy változtathass. Vagy kiegészítitek egymást. Szóval vele tudsz a legjobban együtt játszani!  Mert az Élet játék. Az nem biztos, hogy a pozitív térfélen játszotok, de a ti döntésetek, hogy ugyanazt a dolgot szenvedve, vagy örömmel teremtitek-e meg? Hidd el, ez is tanulható. Csak rá kell jönni, hogyan. Imádtam önmagamat sajnálni, szenvedni (mint ahogy anyukám is). Most már tudom, hogy minek? Ha lehet örömmel is. De a döntést én hozom meg. Te is dönthetsz bármikor másképp önmagad élete felől! Anélkül, hogy válási drámákat eszközölnél önmagadnak, a társadnak, a gyerekednek!

Ne a párodtól válj el, hanem a játszmáidtól, a hozott viselkedési és megoldási mintáidtól, amivel eddig játszadoztál! Azokat gyógyítsd meg, vagy engedd el őket, ha nem a tiédek. Eleinte lehet, hogy nehéz, de a vége sokkal jobb!

Van, aki született terapeutája magának és jól tudja kezelni a saját kapcsolatait. Van, aki segítséget kér a barátnőjétől, a kollégájától vagy megbeszéli tapasztalt rokonnal. Mindez nagyon jó. Ha mégsem lenne elég, keress szakembert bátran!

Addig is mondd ki örömmel: Az élet játék és én szeretek játszani!

Mindekinek jó játszadozást kívánok!

Dr. Szabó Ágnes Katalin


Pszichiáter-Pszichoterapeuta, ThetaHealing terapeuta és oktató, Párkapcsolat terapeuta

 

Neked ajánljuk!

Amikor a halottak visszatérnek - Különleges szokások világszerte halottak napjára

Amikor a halottak visszatérnek - Különleges szokások világszerte halottak napjára

Cukorkoponyák, uborkaló vagy fehér krizantén, máglya vagy lótuszmécses... megannyi formája a halottakról való megemlékezésnek. A halottak kultusza, a megemlékezés róluk szerte a világon – ha más-más formákban is – de megtalálható.
A legszebb gyerekcipő is árthat, ezekkel a hibákkal veszélyeztethetjük gyermekünk lábát

A legszebb gyerekcipő is árthat, ezekkel a hibákkal veszélyeztethetjük gyermekünk lábát

Jellemzően egészséges lábbal születnek, mégis sok gyereknek lesz lábproblémája.
A halál, kicsit más szemmel - Emlékezzünk....

A halál, kicsit más szemmel - Emlékezzünk....

Néhány évtizeddel ezelőtt az élet természetes része volt a születés és a halál is. A családba érkező babát és a vajúdó anyát a család nőtagjai segítették, esetleg a helyi "gólyanéni" volt még jelen. A haldokló mellett is ott voltak a családtagok, körbeülték/állták az ágyát, virrasztottak mellette és a halála után is. Mára mindez jelentősen megváltozott. Bár a szülésnél sok esetben van jelen támogató családtag (többnyire az apa... esetleg a nagymama, sajnos mindkettő szinte kizárt, pláne ha még dúla is van), a elmenetel és a haldokló kísérése gyökeresen megváltozott.
Csokit vagy csalunk! – Halloween kisokos szülőknek

Csokit vagy csalunk! – Halloween kisokos szülőknek

Október végén egyre több töklámpással, boszorkánnyal, szellemmel és jelmezes programmal találkozhatunk. A Halloween már Magyarországon sem ismeretlen: egyre több család farag tököt, öltözik jelmezbe, vagy szervez közös programot erre az alkalomra. De honnan ered ez a szokás, miért szeretik ennyien, és mit is jelent pontosan a „Csokit vagy csalunk!”?
Ugrás az oldal tetejére