Mert a varázslat körül vesz! - Fedezd fel a természetet!

2017. 01. 08.

"Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát, mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet. Ilyen egyszerű."

Tényleg ilyen egyszerű lenne?!

Azt hiszem, hogy gyermekkoromban szívtam magamba a természet szeretetét és ez fontos. Felnőttként már nehezebben változtat az ember a berögzült szokásain, feszegeti a komfortzónája határait....de nem lehetetlen ;) (azért olvass tovább! )

Veszprémben szerencsések voltunk....közel a Balaton és a Bakony magaslatai is, maga a város is változatos - minden adott volt. Sokat strandoltunk, télen korcsolyáztunk, tavasszal, ősszel az erdőkben kirándultunk. Apukámmal erdei szamócát ettünk, gomba után kutakodtunk, patakon átkeltünk, szurdokban másztunk. Emlékszem kisiskolásként a vándortáborok voltak a legnagyobb kalandok: sátorban alvás vagy hálózsákban egy falusi iskola padlóján, éjszakai zseblámpás pisilés - természetesen kalákában - hiszen úgy a bátorság hatványozódik ;), sült szalonna és hamuban sült krumpli, focibajnokság a tehénlegelőn és láblógatás a piócás patakban....

Aztán 11 éves lehetettem, mikor szüleim először vittek vizitúrára. Kenuval mentünk Győrtől Budapestig: sátorverés, mosakodás, vacsorakészítés, ahol ránk esteledett...lehetőleg a gáton túl, nehogy meglepetés érjen minket az éjszaka, ha megemelkedne a vízszint :)....rengeteg új ismeret, kaland és élmény....sok-sok újabb túrát tettünk meg később a Tisza különböző szakaszain... új tájakat, új folyószakaszokat megismerve. Kiszolgáltatva és mégis uralva az alattunk hömpölygő, csillogó vízárat...mely hol elkápráztatott, hol vadságával megrémített. Felfedeztük az izgalmas ártereket, rögtönzött hintákról ugráltunk a folyóba. Egy-egy szakasz megtételével teszteltük kitartásunkat, erőnlétünket, akaraterőnket, elszántságunkat....néha talán bátorságunkat....és ismerkedtünk önmagunkkal is.

Néhány éve felnőttként újra felfedeztem magamnak a természetet és tudtam, hiányoztak az életemből ezek az élmények. Élmények, emlékképek, amiket nem vehetnek el Tőled, nem veszíthetsz el és ma már arra törekszem, hogy a gyermekeim is megtapasztalják ezt a varázslatot. Mert ez az! Igazi varázslat!

Hiszen a természet elvarázsol, megnyugtat, ellazít és energiával tölt fel.

Eltávolodunk nem csak fizikai értelemben, hanem mentálisan is a hétköznapoktól, a mindennapoktól. A nem mindennapi rutin, a szabadság érzése boldogsághormonokat szabadít fel - mint a csokoládé :)

Könnyebben bírkózunk meg a stresszel: pszichológiai immunrendszerünk erősödik. (ez a mai világban nagy előny ;) )
Minden érzékszervünkre hat: kiélesednek az érzékeink: élesebben halljuk a madáréneket, a gyíkok neszezését, az ágak reccsenését....és mi ez, ha nem csoda?!

Az, hogy valami gyönyörködtet, elkápráztat nem tanult viselkedés - a látvány feltölt minket. Érezted már úgy, hogy órákig el tudnál üldögélni és csak nézni az éppen akkor Téged körülölelő világot?!