Ám ez kétélű fegyver, mert ha erre fókuszálunk, jó eséllyel be is hívjuk az életünkbe azokat a szituációkat, ahol ezeket megtapasztalhatjuk. Ennek egyenes következménye az ’én megmondtam előre, hogy ez lesz’ , vagy a ’lám, igazam lett’ – érzés, mellyel bebetonozzuk szépen lassan ezt az egészségtelen állapotot, és már ki is alakult az ördögi kör.
Innen már nem egyszerű a változtatás, mert rengeteg önigazoló tapasztalatot szerez így az ember.
Hogyan fogj mégis hozzá?
Mindenkiben vannak nyomógombok, melyek az eddigi élethelyzetek /főleg gyermekkori/ lenyomatai. Amikor megszégyenülsz, fájdalmat élsz át, vagy ilyen-olyan lelki sérülést szenvedsz el egy számoda meghatározó személytől. Innen erednek az apa- és anyasebek, amiket egész életedben cipelhetsz magaddal, ha nem nézel szembe velük.
Később egy-egy ártatlan szituációban akaratlanul is működésbe lép a vörös gomb, s ilyenkor talán te magad sem érted a túlzott reakciódat, a környezeted meg pláne nem…
Párkapcsolatban élőknek ismerős? A hab a tortán, hogy ’véletlenül’ mindig hasonló szituációkba keveredsz.
Hogyan ismerheted fel a mozgatórugóidat?
- Első lépésként ki kell lépned az áldozatszerepből, ami egyébként nagyon kényelmes, mert kvázi felmentjük magunkat a felelősség alól, hiszen ’ha én vagyok az áldozat’ , akkor mindig a másik a hibás.
- A hasonló szituációk hasonló tapasztalatot hordoznak. Célszerű megvizsgálni őket közelebbről, s eljutni a gyökérélményig. /Akár szakképzett! terapeuta segítségével, ha egyedül nem megy./ Ha felismered és megérted a túlzó reakciód okát, nagyobb eséllyel tudod tetten érni a következő interakcióban.
- Nagyon sokszor a félreértett kommunikáció a konfliktusok forrása. Ott a nyomógombjaink úgy működnek, hogy rávetítjük a másikra a saját mozgatórugóinkat. ’ Biztos azért ilyen, mert...’vagy’ tuti, hogy ezt és ezt gondolja...', és már ott is lubickolsz egy általad generált szép nagy játszmában.
- Próbáld ki, hogy a másik helyzetébe beleképzeled magad. Lehet, hogy elsőre nem könnyű, de egy kis gyakorlás csodákra képes!
- És végül: Attól, hogy a másik az elefánt túloldalán áll, még lehet igaza.
/Ismered a mesét, amiko négy vak embert kérdeznek, hogy szerintük milyen az elefánt. Mindannyian mást mondanak, mert különböző részeit tapogatják: a fülét, a farkát, a lábát és az ormányát. Ettől függetlenül mindegyiküknek igaza van./
Mindannyian emberek vagyunk, az emberi lét számtalan kihívásával és bájával
A berögzült viselkedéssémáink megannyi érdekes, esetenként kellemetlen helyzetekbe sodornak minket, de ha képesek vagyunk kitekinteni a szemellenzőnk mögül, s meglátjuk a másik félben is az esendő, hibákkal és kétségekkel teli embert, már nagyot léptünk előre a változáshoz vezető úton.
Nem könnyű, de ha jól csinálod, észre fogod venni, hogy egyre kevesebbszer futsz bele ugyanazokba a helyzetekbe, s fokozatosan kisimul az életed, ahogy növekszik az érzelmi intelligenciád.
A gyermekek is a szüleiktől tanulnak kommunikálni, a mintáik meghatározóak a számukra. Az ő helyzetük is könnyebb lesz ezáltal, arról nem is beszélve, hogy rengeteg energia szabadul fel így, amit az eddigi ’harc’ helyett építő jelleggel használhatsz a mindennapjaidban.
Kérem, köszönöm, bocsánat, sajnálom – ezek varázsszavak, sokszor falakat képesek lebontani. Használd bátran őket a hétköznapi kommunikációdban /is/, és mindig emlékeztesd magad arra, hogy tökéletes ember nincs. Neked sem kell annak lenned. Bőven elég, ha ’csak’ harmóniában vagy önmagaddal, mert ha Te képes vagy elfogadni magad, csak akkor nyitod meg az utat a többiek előtt, hogy ők is képesek legyenek elfogadni téged.
Jó gyakorlást és sok sikert a változáshoz!
Szerző:Vincze Vilmosné /Nagy Erika/ - KecskemétTranszperszonális pszichológus
Már gyerekként is vonzott a lélek világa, először mégis másfelé kanyarodtam el az utamon. Hiába voltam azonban sikeres abban, amit csináltam, valami hiányzott. Majd jött egy 'nagy pofon', ami rávilágított arra, hogy komoly változtatásra van szükség az életemben. Elkezdtem kutatni a miérteket. Ennek egyenes következményeként transzperszonális pszichológus diplomát szereztem Budapesten, s azóta is folyamatosan képzem magam. Tudom, mennyire nehéz kilépni a komfortzónából, s elindulni a változás felé. El kell engedni a régit, hogy jöhessen az új, ami teljes szívet és elhatározást kíván, s rengeteg Énidőt. Ebben segítek azoknak, akik a miértjeikre válaszokat szeretnének, mert különböző nehézségű feladatokkal, problémákkal küzdenek a mindennapjaikban.
www.facebook.com/Gondolatébresztegetők
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
