Jelenlegi hely

Engedd el őket és találj magadra!

Félünk tőle, de örülünk is neki, amikor kirepülnek a gyerekek a családi fészekből. De a szülőtől való leválás már babakorban elkezdődik...

Kirepülőben

Elhatárolódó kamaszok, elköltöző egyetemisták, szerelmes fiatalok - érezzük, már nem a miénk a gyerek, és ez bizony fáj.

A miénk volt egyáltalán?

Pocaklakóként még biztosan úgy éreztük, aztán az első elválással, a születéssel megkezdődik az önálló élete. Van, aki már kismamaként intenzíven átéli ezt az első elválást, és míg a karjában tartja az újszülöttet, hiányolja várandós pocakját.

Annak a teljes egybeforrottságnak, amit átélt a kilenc hónap alatt, már vége szakadt, ezentúl nem várandósként, hanem például a szoptatás, hordozás, babagondozás által éli meg az anya gyermekéhez való kapcsolódását.

Aztán ismét eljön egy lépcső, egyszer vége a szoptatós, kisbabás, kisgyermekes időszaknak is.

Ismét érzések cunamija áraszt el, hiszen örülsz, hogy a sok-sok átvirrasztott éjszaka, unalmas játszóterezés, küzdelmes dackorszak mellett az eredmények is megmutatkoznak: csak rászokott a kanalazásra, elfogadta, hogy más vigyáz rá, többé-kevésbé bátran megy a közösségbe.

Felszabadultál, másra is van időd, vagy bánkódsz, hogy eltelt egy szép időszak az életedből? Aggódsz, hogy jól érzi-e magát nélküled, vagy kicsit meg is sértődsz, mert igen, szereti az óvó nénit és a társait? Ez mind lehetséges, akár még egyidejűleg is.

És így folytatódik a sor az első táborozással…

Az önállósodást kisebb és nagyobb ütközések kísérik az öltözködéssel, szabadidő eltöltésével, barátok, különórák megválasztásával, továbbtanulással kapcsolatos kérdések mentén. Magunk is megvívtuk annak idején ezeket a csatákat szüleinkkel szemben.

Érzelmi leválás

Ha visszaemlékszünk erre, talán rugalmasabban viszonyulunk gyerekünk leválási próbálkozásaihoz.

Erre a rugalmasságra ugyanis szükségünk van a születéstől tartó, folyamatos, de azért időnként nagyobb ugrásokkal, kisebb visszalépésekkel járó, nagyon sok érzéssel kísért, természetes fejlődésben, amíg eljutunk oda, hogy felnőtt gyerekünk üres szobájában azon töprengünk, mit fogunk ezután csinálni.

Nemcsak a gyerekszobával – átrendezzük dolgozónak, fenntartjuk vendégszobának -, hanem felszabaduló időnkkel, energiánkkal és érzelmi szükségleteinkkel.

Jó, ha nyitottan fogadjuk az új munka- vagy szabadidős lehetőségeket, felelevenítjük mindazt, ami eddig háttérbe szorult, nagyobb hangsúlyt kap házastársunkkal való kapcsolat.

Lehet, hogy már alig várod, de az is előfordulhat, hogy mélyről kell előbányásznod, mert az évek során annyira eltemetődtek egyéni vágyaid. És mi van, ha a nagy gyerekek az egyetemi évek alatt még otthon laknak?

Mamahotel-szolgáltatások helyett inkább dolgozzatok ki közösen olyan családi szabályokat, amelyek megkönnyítik, hogy a két generáció közös felelősséggel, egymás eltérő igényeit tiszteletben tartva tudja használni a közös otthont.

Ezekről a kérdésekről beszélgettek a gödöllői Szentháromság plébánia Kandalló Családműhely programsorozatának résztvevői legutóbbi alkalmukon. Az előadást a Süttő házaspár és Ungárné Balányi Klára pasztorális tanácsadó saját nagycsaládos példáikkal tették élővé.

A társas támogatás hatékonyan segíti a megküzdést, bemutatja, hogyan lehet megélni, kifejezni, elfogadni az érzéseket, ráébredhetünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, szélesíti a nézőpontunkat, ha látjuk, ugyanazt más másként éli meg. 

A délutáni aktív műhelymunkában a hallgatóság választhatott, hogy Süttő Márta mentálhigiénés szakember pszichodramatikus, Ungárné Balányi Klára művészetterápiás foglakozásán vagy a Süttő Gábor vezette beszélgetőkörben dolgozik-e egyéni érintettségével.

Azok, akiket nagyon fájdalmasan érint a szülő-gyerek kapcsolat változása, a szülőről való leválás, vagy úgy érzik, középkorúként nagyon magára maradtak, az életszakasz érzéseinek, feladatainak feldolgozására, megküzdési támogatásra van szükségük, további kiscsoportos foglalkozáson kapnak lehetőséget erre.
További információk és jelentkezés: www.suttomarta.hu

Szerzők: Balányi Klára, Süttő Márta

- Budapestimami -

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére