Az idén negyedik alkalommal meghirdetett Terézanyu pályázaton közel 400 nő osztotta meg személyes történeteit az anya-lánya kapcsolat színéről és fonákjáról. A díjazott és kiemelt pályázatokban a szigorú és érzelmeiket elfojtó anyák, a boldogtalan mártírok, a szenvedélybetegek vagy a családon belüli erőszak elkövetői és áldozatai éppúgy megjelennek, mint az ugyancsak sokat megélt, de ma már harmonikus kapcsolatokban élők. A pályázatra beküldött legjobb írásokat nálunk is elolvashatjátok hétről - hétre!
Széplaki Lászlóné: Anya lánya kapcsolat
Milyen a kapcsolatom az anyukámmal? Ha őt kérdeznénk, vajon mit felelne? Szerintem elfogadható. A lelki részek hiányoznak belőle; az, hogy megbeszéljük az érzéseinket. Illetve, hogy ő meghallgassa azt, hogy én mit érzek. Csak az a fontos, hogy ő mit érez.
Rájöttem, hogy én valami mást szeretnék. De mi legyen az? A választ tudtam. Szeretetteljes kapcsolat. Hogyan? Két lányom van. Nőni kezdtek, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy vannak nagyon jól (legalábbis a külvilág felé ezt láttató) működő szeretetteljes anya-lánya kapcsolatok. Elkezdtem keresni az okát. Beszélgettek gyerekeikkel, megértéssel viszonyultak hozzájuk. Tisztelték őket, mint gyerekeket, és az ő értelmi szintjükhöz mérten elmagyarázták nekik a dolgok lényegét. Tiltás, minősítés, szurkálódás gúnyolódás nélkül. Ezeket illesztettem be az életünkbe mint anya. Kinyíltam a lányaim felé, külön-külön lányom felé. Érzéseimet kimutattam, megbeszéltem velük. Elmondtam, hogy teljesen természetes az amit, és ahogy éreznek. A megoldást is meg fogják találni, csak gondolkozzanak. Egyszer azt mondtam egyiküknek: tudom, mit érzel, én is voltam 14 éves. Hitetlenkedve nézett rám gyönyörű nagy barna szemeivel. Szinte láttam a gondolatait. Anya dilis. Nem lehettem 14 éves. Hiszen én az anyja vagyok. Ahogy tovább gondolkodott rájött, hogy voltam biz’ én 1, 10, 14, 20 éves is, hiszen ő is lesz. Neki is lesz gyereke. Ez a felismerése kapcsoltunkat is felemelte, jobbá tette. Imádtam életünknek ezt a korszakát, minden jó és rossz történésével együtt. Sokat tanultam tőlük. Csodás dolog látni a gyerekünket cseperedni, egy kicsit az ő szemével is látni a világot. Ez a kapcsolat semmihez sem hasonlítható, semmivel sem pótolható, egyszerűen jó. Imádok anya lenni. Szerettem volna átadni, megadni nekik mindent, ami egy boldog kiegyensúlyozott szeretetteljes felnőtt élethez vezet. Szlogenné vált nálunk: azt csináld, amit szeretnél. Legyél, aki szeretnél csak boldog légy. Engem nem érdekel, hogy ha árufeltöltő leszel. Ha téged az tesz boldoggá. Természetesen próbáltam mindig kihozni belőlük a legtöbbet. Csupa jó emberrel vagyunk körülvéve. Nagyobbik lányom sokáig táncolt, voltak kicsi gyerekek, akiket tanított is erre a mozgásformára. Élvezte, mai napig is szereti, ha egy kicsit tanár néni lehet. Az egyik ilyen tanítós alkalom végén, megkérték mondjon pár szót a gyerekeknek. Izgultam, mert erre nem volt felkészülve, igaz beszélgettünk már ilyenekről. Teljes megdöbbenésemre olyan frappáns kis köszönőbeszédet tartott, hogy akkor azt éreztem, forog velem a világ. Ha most meg kell halni, az is oké, ezért érdemes volt élni. Ezekért a pillanatokért. Kisebbik csajszi, mint egy vad lovacska követte nővérkéjét. Tőle megtanulhattuk miről is szól az élet. Ezt a kis „vadlovat” türelmes hosszú munkával tudtam csak betörni. De úgy érzem sikerült. Nyílik ő is kifelé, rájött, ha kicsit betekintést enged az életébe, abból csak jó sülhet ki.
16. születésnapjára meglepetés bulit szerveztem neki, a tudta nélkül. A legjobb barátnője segített benne. Ma is könnybe lábad a szemem, ha rágondolok. Elvittem kozmetikushoz és mikor hazaértünk 20 kis barátja várta. Elénekelték neki a boldog születésnapot. Ő sírásban tört ki a meghatódottságtól. Slambucot főztünk, a gyerekek beszélgettek. Jó kis nap volt. Mai napig sem érti, hogy sikerült úgy megszervezni, hogy ő semmit sem sejtett. Pedig még közös fénykép is rákerült egy párnára.
Szót kell ejtenem a páromról is, aki ezt az időszakot másként élte meg. Mikor bent ültünk a szobában és beszélgettünk mi, nők női dolgokról, ő beköszönt. Na helló, látom, rám már ma sem lesz idő. De mindjárt megyek, lesz, lesz. De ő tudta jobban, mert mire kibeszéltük átbeszéltük megbeszéltük, késő volt. Holnap munka mindkettőnknek. Sokáig volt ez így és nekem kellett egyensúlyozni, hogy mindenkinek jó legyen. Sikerült? Őket kell megkérdezni. Én mindent megtettem, ami tőlem telt.
Vannak életemben csalódások, de ha egy kicsit hátrább lépek, és úgy nézek a családomra, elégedett vagyok. Van két gyönyörű lányom és köszönöm, hogy az édesanyjuk lehetek. Hosszú út volt ez eddig, de visszanézve hamar eltelt Élveztem minden percét. Lányaimmal más-más az anya –lánya kapcsolatom, remélem ők is jónak érzik. Én igen. Szeretem őket. A szüleim még megvannak. Őket már elfogadom. Hálás vagyok nekik mindenért. Általuk lettem én ilyen és ezért köszönet jár. Megtettek mindent, ami tőlük telt. Én is. Mire lesz ez elég? Ez a jövő titka. Szeretnék elég jó anya lenni tiszteletet kapni. Szeretetteljes kapcsolatban élni lányaimmal, családjukkal, férjemmel, a világgal.
Köszönet lányaimnak, mindenért. Általuk születtem én meg, mint anya.
Jövő héten folytatjuk!
Ha nem várnál addig: látogass el máris Terézanyuhoz!
