Ilyenkor az ember minden követ megmozgat, hogy tökéletesre sikerüljön az ünnep.
Díszbe öltözteti az otthonát, jó esetben a szívét is.
A karácsony semmivel sem összehasonlítható élmény. Együtt a család, a hétköznapok rutinjából kiszakadva végre van idő a másikra figyelni, együtt örülni, élvezni egymás társaságát.
Van azonban egy másfajta karácsony is. Ahol kétszeresen is nehéz terhet ró az ünnep az érintettekre, ahol a karácsony is lábujjhegyen jár…
Ahol az egyik szülő nem lehet jelen, mert máshol tölti a karácsonyt vagy már mással... esetleg eltávozott az élők sorából.
Próbál helytállni az édesanya /apa/, magára vesz minden gondot, feladatot, miközben a fejében csak úgy zakatolnak a miértek.
- Miért velem történik mindez??
- Miért kerültem ilyen helyzetbe??
- Mit csináltam rosszul??
- Mivel érdemeltem ezt ki??
A magányos monológoknak se vége se hossza.
Sokan érzik úgy, hogy szinte összeroppannak a súly alatt, túlvállalják magukat a gyerek/ek/ miatt, miközben a bensőjükben ádáz csata dúl.
A karácsony a szeretet ünnepe, de felszínre hozza a sok megoldatlan feszültséget is.
Itt már nem működik a hétköznapok struccpolitikája.
Érdemes az alábbi szempontokat figyelembe venni, hogy minden érintettnek könnyebb legyen átvészelni ezt az időszakot.
- A gyerekek mindkét szülőjüket szeretik. Nem szabad arra kényszeríteni őket, hogy valaki pártjára álljanak ebben a helyzetben. Így is a legtöbb gyerek fejében megfordul, hogy esetleg ő az oka anya,apa szétköltözésének. Az egészséges lelki fejlődés szempontjából viszont mindkettejükre szüksége van! A veszekedések, vádaskodások, egymás túllicitálása senkinek sem tesz jót, csak megmérgezi az amúgy is illékony karácsonyi hangulatot. Természetes, hogy az egyik fél jóval nehezebben teszi túl magát a megváltozott körülményeken, de nagyon komoly károkat tud okozni a csemeté/k/ személyiségében, ha túlzottan bevonja ő/ke/t a saját lelki vívódásába.
- Célszerű egy újfajta karácsonyi protokollt megbeszélni a felnőtteknek, amivel a gyerek/ek/ biztonságérzete is fokozatosan megerősödik.
- Még nagyobb kihívást jelentő helyzet, ha az egyik szülő meghalt. A fájdalmas veszteséget felerősíti a szeretet ünnepe, a közös „csodavárás” elmaradása, a sok felbukkanó emlék, a hiányzó teríték. Természetes vágy, hogy csak még egyszer vele lehessünk. Fontos sokat beszélgetni ilyenkor az érzésekről, egymást vigasztalni, ezzel is elősegítve a gyászmunkát. Minél inkább tabutéma az elhunyt, annál nehezebb elengedni.
Ha másképp nem megy, akár terapeuta segítségét is célszerű igénybe venni.
Kisebb gyermeknél egyszerűen, a világképének megfelelően beszélgessünk az eltávozottról, s a kérdéseire is így válaszoljunk. Nem baj, ha azt látja, sírunk közben, ez természetes reakció. A sok felbukkanó emlék között előbb-utóbb olyan is felbukkan, ami megnevettet.
Tudom, hogy nagyon embert próbálóak a fenti élethelyzetek. Közhely, de igaz: Az idő szép lassan begyógyítja a sebeket, és ha végigmentünk a feldolgozási folyamaton, megerősödve, szinte újjászületve állunk készen az újratervezésre.
Áldott, békés karácsonyt, boldog ünnepet, és nyugodt, csodaváró pillanatokat kívánok minden kedves olvasónak!
Transzperszonális pszichológus
Már gyerekként is vonzott a lélek világa, először mégis másfelé kanyarodtam el az utamon. Hiába voltam azonban sikeres abban, amit csináltam, valami hiányzott. Majd jött egy 'nagy pofon', ami rávilágított arra, hogy komoly változtatásra van szükség az életemben. Elkezdtem kutatni a miérteket. Ennek egyenes következményeként transzperszonális pszichológus diplomát szereztem Budapesten, s azóta is folyamatosan képzem magam. Tudom, mennyire nehéz kilépni a komfortzónából, s elindulni a változás felé. El kell engedni a régit, hogy jöhessen az új, ami teljes szívet és elhatározást kíván, s rengeteg Énidőt. Ebben segítek azoknak, akik a miértjeikre válaszokat szeretnének, mert különböző nehézségű feladatokkal, problémákkal küzdenek a mindennapjaikban.www.facebook.com/Gondolatébresztegetők
Tel: 70/676-0110
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
