Ezt a problémát rengeteg szülő elintézi azzal, hogy „ugyan már mi is piszkáltuk egymást időnként” vagy „ilyen nincs is, a gyerekek nem lehetnek ennyire gonoszak”. Hát pedig le kell rántsam a rózsaszín leplet, mert de igen, és a bullying nem egyenlő a piszkálódással vagy kisebb vitákkal esetleg az időnkénti csúfolódással.
A bullying egy ember (esetenként több) kipécézése, folyamatos megalázása, társadalmi kirekesztése, fizikai bántalmazása.
A legkisebb gyerekeknél általában fizikai bántalmazásról beszélhetünk, míg az idősebbek inkább a lelki terrort részesítik előnyben.
Ez a megalázás néha odáig is elmegy, hogy az áldozat elhiszi magáról, hogy ő ennél nem érdemel többet és ő valóban a társadalom legalja. Amerikában évente 15 gyerek lesz öngyilkos, azért mert a bullying áldozatává válik, nem bírja tovább egyedül, és nem kap segítséget.
Az egészre rátehet még egy lapáttal az iskola, a szülők vagy az osztálytársak rossz reagálása. Mert az, hogy elmondjuk: „állj ki magadért” az áldozatnak nem segít. Egyedül nem képes fellépni valaki ellen, akitől retteg. És ez a jelenség mindenhol megtalálható. Aki mást állít, egyszerűen hazudik. Szerintem bárkitől megkérdezzük, meg tudja mondani ki volt az a gyerek az évfolyamban, akit kirekesztettek, bántalmaztak.
Igen még akkor is, ha vallásos iskolába járt. Mert akármennyire is takargatják, bizony ott is ez megy. A pláne az egészben az, hogy még otthon sem szabadulhatnak a gyerekek az egésztől, hiszen már ott a Facebook az E-mail az SMS vagy csak úgy általában a net, tehát a Ciberbullying is. Mert az interneten azt csinálnak, amit akarnak. Ott még a látszat sincs meg, hogy ellenőrzik őket.
Ha szülő vagy és most csóválod a fejed tedd fel magadnak a kérdést: Pontosan meg tudod mondani mit csinál a neten a gyerek?
Szerintem nem. És nem az a megoldás, hogy elvesszük a gyerek elektronikai cuccait vagy felette állunk miközben netezik. Hiszen ezzel magad ellen is fordítod. Úgyis megtalálja az alkalmat, hogy azt csináljon amit akar. Valahogy el kell juttatni a tudatáig, hogy mit is tesz valójában.
A bullyingnak megmarad a nyoma a felnőtt korban is. Az áldozatok nehezebben szereznek barátot vagy bíznak meg emberekben. Elszigetelődnek a világtól, vagy önértékelési zavarban szenvednek. Pedig sokszor egyáltalán nem különböznek a többiektől.
Nem azért bántják őket, mert kilógnak a sorból, hanem egyszerűen azért, mert megtehetik velük. Mindenkinél bepróbálkoztak bullyingal akár hiszi, akár nem. Csak van, akiről ez lepereg, másokról nem. Ez tehát a feladat, megvédeni a gyengébbeket az erősebbektől. Mert elmondom neked, az hogy meg tudod tenni, nem hatalmaz fel rá, hogy megtedd!
Talán a legrosszabb az egészben az, hogy észre sem vesszük, milyen lehet ez annak a személynek, akit zaklatnak. Vagy rosszabb esetben azt sem vesszük észre, hogy zaklatjuk. Mert az hogy valaki nevet, nem jelenti, hogy viccesnek találja, amit vele csinálsz.
Hányszor volt veled olyan, hogy valaki bántó dolgot mondott neked, te nevettél viszont belül úgy bántott téged, hogy még órákig/napokig rágódtál rajta?
Nem vállalunk felelősséget a következményekért csak beszállunk az egészbe, mert félünk, ha nem tesszük, minket is kiközösítnek. Vagy mi kezdeményezzük az egészet. A megfélemlítő (bullyer) empatikus képessége általában minimális, sokszor észre sem veszi, hogy milyen hatása van a másikra. Igényük van mások irányítására, de viselkedésük oka lehet az irigység vagy a sértettség is, az önértékelési zavarokról már nem is beszélve.
Ezeket az embereket általában menőnek gondolják, de ha megkérdezel valakit, hogy tiszteli vagy kedveli-e az illetőt a válasz szinte mindig „nem”. Mégsem lépünk fel ellene. Mert igen ezt ki kell mondani, nem érdekel minket mások nyomora, úgy vagyunk vele, hogy majd megoldja egyedül is, úgy sem velünk történik. Ha pedig nem így van, és így se csinálunk semmit akkor az egyszerű gyávaság.
A gyerekek nem növik ezt ki. Felmérések szerint, akik megfélemlítők voltak később nagyobb eséllyel kerülnek börtönbe, és/vagy követnek el családon belüli erőszakot.
Ez egy hatalmas társadalmi probléma, amivel nem foglalkozunk eleget. Így most megkérlek Téged, aki ezt olvasod, hogy lépj fel ez ellen. És ha nem akarsz, nem kell hozzá támogatást küldened valamelyik Antibullying programnak, elég ha csak odafigyelsz.
Lehetsz szülő, pedagógus, gyerek vagy csak egy ember, aki most hall róla először. Mindenki tud ellene tenni, Te is.
Szerző: Matuz Ágnes, 15 éves
Forrás: kidsnews.hu
A kidsnews.hu a gondolkodó tizenévesek magazinja, amelyet felnőttek segítségével jellemzően tizenévesek készítenek a saját korosztályuknak. A reklámmentes felületet olvasva akár a szülők is betekintést nyerhetnek a tiniket aktuálisan foglalkoztató témákba és egyfajta kamasz szemüvegen keresztül nézhetnek bele a tinik bonyolult és érzelmileg terhelt világának kulisszatitkaiba.
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
