A pszichológusok szinte minden fórumot megragadnak, hogy hangsúlyozzák az anya-gyermek kapcsolat fontosságát. A gyermek, születése után, egyfajta szimbiotikus kapcsolatban áll az anyával. Ez természetes, hiszen a csecsemő az anya gondoskodása nélkül meghalna, nem képes létezni.
“Akit nem simogatnak eleget, annak kiszárad a lelke.” – Móricz Zsigmond
Bizonyos pszichológiai elméletek szerint a csecsemő elsődleges célja, hogy az anya táplálja őt: ha éhes, akkor elégítse ki szükségletét. Ha ez így lenne, akkor elvesztené jelentőségét az anya biztonságot adó melegsége, gondoskodása. Vegyünk egy példát, ami azt szolgálja, hogy érzékeltessem, a fizikai táplálás fontossága mellett megjelenik a lelki táplálás igénye is. Mit gondolnak önök, van-e különbség két majomkölyök fejlődésében, ha az egyiket egy „drót-anya”, a másikat egy „szőr-anya” táplál? A kísérlet arra szolgál, hogy bebizonyítsa, miszerint hiába kapja meg a táplálékot a majom az élettelen “drót-anya” majomtól, fejlődésében vissza fog maradni, vagyis szüksége van az anya melegségére, gondoskodására (mindezt a “szőr-anya” szimbolizálja), ami túlmutat a fizikai tápláláson.
A gyermek hasonlóképpen vágyik az anya melegségére, gondoskodására. Az édesanya vagy annak hiánya, akár elhanyagolás miatt, komoly fejlődési zavart okozhat, mely negatív módon befolyásolja a gyermek személyiségét.
Amíg a fizikai szinten a táplálás, addig lelki szinten a testi kontaktus, a gondozás, a szeretgetés jelenik meg alapvető igényként. A gyermek biztonságát, tehát a fizikai és lelki táplálás együttes jelenléte adja. Egyik, vagy a másik nélkül a gyermek félelmet és bizonytalanságot fog megélni. Az anyának, a fizikai táplálása mellett, rá kell hangolódnia gyermekére, mindez a biztonságos kötődés alapja. Az anya tükröző, empatikus magatartásával lehetővé teszi, hogy a gyerek megtanulja megérteni saját érzéseit. Másképpen fogalmazva, a gyermek az anya arckifejezésén keresztül sajátítja el mindezt.
Gondoljunk csak arra, amikor a gyerek elesik, legtöbbször fájdalmas, aggódó arckifejezéssel a szülők azt próbálják kommunikálni a gyereknek, hogy „katona dolog”, most megütötte, fáj, de el fog múlni. Amennyiben az anya-gyerek kapcsolat stabil alapokon áll, akkor a gyerek vágyni fog az anya közelségére, így az ölelgetés, szeretgetés át fogja lendíteni a gyereket a kezdeti ijedtségen.
Mit üzenünk a gyereknek?
Pszichológusként mindig informatív számomra, amikor ennek az ellentétét látom, vagyis a gyermek „hisztizik”, földhöz vágja magát, ezzel párhuzamosan a szülő türelmét elveszítve ráncigálja, kiabál. Hiba, sőt hosszú távon káros. A szülői magatartás, fenyegető, akár agresszív viselkedés komoly fejlődési elakadást okozhat. Az egymásra való hangolódás következtében az anyának is meg kell élnie a biztonságot, valamint azt, hogy a kontroll elvesztése visszafordíthatatlan.
Mit üzen a gyerek?
Ahogy a szülő megtanulja, hogy mikor, mit adjon enni gyermekének, meg kell tanulnia azt is, hogy mit jelentenek azok a jelzések, melyeket néha az anya félreértelmezi. Az édesanya és a gyermek közötti kapcsolatot ésszerűen és célirányosan változó intenzitással működő jelzések és veleszületett magatartásformák szabályozzák. Ez a szabályozás nagyrészt öntudatlanul valósul meg, bizonyos fokig kikerülhetetlenül. Jó példa erre a gyermek sírása. A csecsemő sírása kezdetben nem más, mint jelzés: „valami nincs rendben”, ezzel kommunikálja diszkomfort érzését. Később ehhez összetettebb érzések is társulnak. Mindenesetre a gyermeksírás az anyában ösztönösen, szinte leküzdhetetlen érzést ébreszt, hogy a kicsihez siessen, felvegye, megvigasztalja. Az édesanya odaforduló magatartása a babában pedig elégedettséget vált ki.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
Forrás: bebikkicsikesnagyok.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
