12 dolog, amelyet jó, ha időben megfontolunk
Gary Chapman és Shannon Warden erre a tudatos felkészülésre ösztönöz a 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk című könyvével. Írásukat a gyermekáldás előtt álló szülőknek címzik, de bátorsággal és haszonnal forgatják azok is, aki már néhány évet eltöltöttek egy ilyen „vállalkozás” üzemeltetésében.
A szerzők tizenkét, viszonylag elszigetelten kezelhető területre koncentrálva, mozaikszerűen mutatják be azokat a témákat, amelyekre tudatosan felkészülve, előre reflektálva nagyságrendekkel több „haszonnal működtethetjük” a családunkat, vagyis több örömöt lelhetünk a gyerekeink nevelésében, akik sikeresebb és kiegyensúlyozottabb felnőttekké válhatnak. A teljesség igénye nélkül hadd szemezgessünk az érdekesebbnél érdekesebb témákból!
Átgondolt szabályok
Eltűnődtünk-e már valaha azon, hogyan alakultak ki azok a szabályok, amelyeket a családunkban alkalmazunk? Ha nem mérlegeljük tudatosan ezt a kérdést, könnyen lehet, hogy gondolkodás nélkül átvesszük azokat a normákat, amelyek a mi származási családunkban megszokottak voltak, holott lehet, hogy az új családunknak nem ezek felelnek meg maradéktalanul.
Chapman példaként említi, hogy náluk kifejezetten tilos volt az asztalnál énekelni. Ezt egészen addig követték is a saját családjában, mígnem egyszer a felesége rámutatott a szabály fonákságára. Hiszen az énekléssel az örömünket fejezzük ki, és miért ne lehetne egy vacsorát jó hangulatban eltölteni? Érdemes tehát nekünk is felülvizsgálnunk, hogy nem alkalmazunk-e olyan előírásokat, amelyek csupán önmagukért valók, nem pedig az életünket szolgálják.
A siker titka: a család
Minden szülő álma a sikeres gyerek. Ezt az állítást húzza alá az a tény, hogy mennyire divatosak manapság a különböző fejlesztőprogramok, a mindenféle méregdrága különórák. De valóban ezek azok, amik a gyerekünket majdan sikeressé teszik?
Nemrégiben a munkahelyemen részt vehettem azoknak a kiválasztásában, akik szakmai gyakorlatra jelentkeztek hozzánk. Hogy mi volt a döntő tényező, amely meghatározta, hogy kik kerültek be a cégünkhöz? A társas kapcsolatra való képesség! Annak ellenére, hogy a munkahelyem kifejezetten műszaki-technikai profilú, senki nem szeret olyanokkal együtt dolgozni, akik udvariatlanok, faragatlanok, vagy nem képesek köszönni és megköszönni dolgokat. Nyilván egy bizonyos szakmai tudás előfeltétel, de ez az, amit bármelyik munkahelyen viszonylag könnyedén lehet utólag pótolni.
Az empátia, a kedvesség, a koncentrált figyelem, az udvariasság, a harag kezelésére és a hálára való képesség azok a tényezők, amelyeken felnőttkorban már nehezebben lehet változtatni. A szülőknek tehát kulcsfontosságú szerepük van ezen képességek fejlesztésében, és ezt a családban a sok együtt töltött idővel, valamint megfelelő mintaadással lehet csak kialakítani.
Tetteink és szavaink
Chapman és szerzőtársa felhívja a figyelmet arra az igazságra is, amelyet nem lehet elégszer ismételni: „A tetteink olyan hangosan beszélnek, hogy meg sem hallják tőlük a szavainkat.” Mondogathatjuk mi bármennyiszer, hogyan kell helyesen viselkedni, ha mi magunk nem úgy cselekszünk, sőt nem azt sugározzuk magunkból. Számomra ez akkor lett igazán világos, amikor az ötéves kisfiamtól elvártam volna, hogy a játszótéren álljon ki egy kissé jobban önmagáért, védje meg a homokozóvödrét a hangos és érdekérvényesítésből jeles szomszéd gyerekektől.
Némi önreflexió után megértettem, hogy ha tőlem azt látja, hogy én magam sem tudom a határaimat meghúzni, hogy indokolatlanul átadom az előjogaimat a többi embernek – és én kérek bocsánatot, ha a lábamra lépnek –, akkor ő is jó eséllyel ugyanezt a mintát fogja tudni másolni. Amint elkezdtem magam is tudatosan változni ezen a téren, úgy kezdte Máté is észrevétlenül egyre ügyesebben érvényesíteni a saját érdekeit.
Aprópénzre váltva
A könyv kitér a tanítás-iskolaválasztás kérdéskörére is, taglalva az otthon oktatás világszerte egyre jobban elterjedő gyakorlatát. Mivel már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Nyugat-Európában is mind gyakrabban találkozhatunk ezzel a jelenséggel, kifejezetten érdekes látni, hogyan értékelik az amerikai szerzők ezt az oktatási formát. Meggyőződésem, hogy néhány éven belül Magyarországon is egyre többen fognak ehhez a módszerhez fordulni, így amikor a könyv segítségével mérlegeljük a különböző megoldásokat, érdemes Chapmanék gondolatait is számba vennünk.
Visszakanyarodva a mindennapjaink gyakorlatához, a realisták számára talán fontosabb kérdés, hogyan tudják ennek az adott könyvnek a tanácsait aprópénzre váltani. Nos, mint minden írással vagy előadással, ezzel a könyvvel is ugyanaz a helyzet: annyi hasznunk származhat belőle, amennyire hagyjuk, hogy hasson ránk a mondanivalója.
A szerzők szerencsére konkrét segítséget is igyekeznek nyújtani azzal, hogy minden fejezetet egy igen hasznos kérdéscsokorral zárnak. Ha gyakorlati munkafüzetként használva a kötetet nem sajnáljuk az időt arra, hogy ezeket a felvetéseket átgondoljuk – akár a társunkkal közösen, a babavárás utolsó hónapjaiban, akár egy baráti-gyülekezeti közösségben –, akkor biztosak lehetünk benne, hogy magas „remélt hozammal” vághatunk neki a gyermeknevelés gyönyörű és hosszú távú projektjének.
Szerző: Derghi Dóra
Megjelent a Family magazin 2017/2. számában.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
