Jelenlegi hely

Babás-Mamás avagy Instant életképek a babás hétköznapokról! Úristen, mekkora!

Ott tartottam, hogy egy napnyi várakozás után végre betoltak a műtőbe, és belém döfték a tűt. Nem is egyet, hanem kettőt, de a másodikat már nem éreztem.

Érdekes volt ébren lenni, az előző császárnál már aludtam, amikor az előkészületek történtek. Hallgattam, ahogy az orvosok, nővérek beszélgettek, láttam, ahogy rám borítják a kék paravánt, éreztem, ahogy az orvos rám keni a fertőtlenítőt. Az altatóorvossal pedig közben jól elbeszélgettünk, mindent elmagyarázott. Figyelmeztetett, hogy ne mozogjak, legalább 12 órán keresztül, akkor nem fog fájni a fejem. Ha mégis előfordulna, akkor igyak nyugodtan kávét kólával, az segíteni fog.


9.22-kor szúrta be az érzéstelenítőt, néhány perc múlva már nem éreztem a lábaimat, a hasamat, sőt még a vágást sem. Figyelmeztettek, hogy érzékelhetek némi húzást, nyomást, ahogy szedik ki a babát, de nem fog fájni. Nos, tévedtek, nekem bizony fájt. (Gyengébb idegzetűek most ugorjanak néhány sort a szövegben!) Éreztem, ahogy az orvos húzza és rángatja hatalmas pocakomat, ahhoz volt hasonló, mint amikor elvágjuk az ujjunkat, de jó mélyen. Szóltam, hogy érzek mindent, erre kaptam egy adag fájdalomcsillapítót vénásan, amitől rögtön úgy éreztem magam, mint lánykoromban három fél jäger megivása után. Hallottam, ahogy a gumikesztyűs kéz belenyúl a testembe, és a szövetek egymáshoz érnek, hallottam a vérem loccsanását a padlón. A fájdalom véget ért, egy nő elképedve felkiáltott: Úristen, mekkora!

Az óra 9.32-t mutatott, amikor végre erőteljes ordítás hasított bele a hideg csöndbe.

Ez az élmény mindenért kárpótolt, az előző szülésnél nem hallottam a gyermekemet felsírni, sőt nem is láttam, csak hat óra múlva. Most abban a pillanatban, ahogy kivették, megmutatták, odatették az arcomhoz, megpuszilhattam a fejecskéjét. Kis gyűrött arcával, lilás fehér bőrével, sűrű fekete hajával gyönyörű volt.

Utána elvették, és jöttek a paraméterek: 53 cm és 4620 gramm! Mindenki ledöbbent. (Napokig azzal zaklattak, biztos nem volt-e magasabb a cukrom a terhesség alatt? Nem. Na jó, bevallom, egyszer rezegett a léc, de befejeztem a fagyi zabálást, és nem ment fentebb :-) Roninak is rögtön megmérték a vércukorszintjét, biztos, ami biztos, de szerencsére rendben volt.

Legközelebb az újszülött osztályon, az őrző szobában láttam Őt, amikor betolták a kis kocsiján, és odatették a hasamra. Egymás szemébe néztünk, és ledöbbentem, milyen kíváncsian vizsgálgatott. Valami eddig ismeretlen érzés tört rám, ahogy megláttam magam sötét szemeiben tükröződni. Azóta milliószor néztük egymást, de az a tekintetet nem tért vissza többé. Most értettem meg, miért hívják Aranyórának a születés utáni első órát, és mi az, ami az első babánál kimaradt.

Szerző: Gacov Katalin - két pici lány anyukája :-)
http://gacov.hu

Neked ajánljuk!

Július első szombatja: Az Ölelés Napja - egy kedves alkalom, amit érdemes megünnepelni a családban is!

Július első szombatja: Az Ölelés Napja - egy kedves alkalom, amit érdemes megünnepelni a családban is!

Tudtad, hogy minden évben július első szombatja a Nemzeti Ölelés Napja Magyarországon? Bár nálunk ez a nap még nem tartozik a legismertebb jeles napok közé, épp ezért különleges alkalom, hogy egy kicsit megálljunk és figyelmet szenteljünk annak, mennyit számít egy szeretetteljes ölelés a mindennapokban.
Nagyobb rend, kevesebb munkával?

Nagyobb rend, kevesebb munkával?

Mondjuk ki nyíltan: a családanya/háziasszony szerepkör nincs versenyben a legmagasabb presztízzsel bíró tevékenységek között. Azt a bejelentést, hogy valaki éppen GYES-en van Uram bocsá’ főállásban menedzseli a háztartást és a családot, a legritkább esetben fogadják vallásos áhítattal. Finomak voltunk? Szerintünk is.
Az anyaság szívhangjai – Gondolatok a szülés utáni érzelmi hullámzásról

Az anyaság szívhangjai – Gondolatok a szülés utáni érzelmi hullámzásról

Az anyaság nem csupán egy új szerep, az anyaság egy átalakulás. Testben, lélekben, és olyan mélységekben, amiről talán soha nem hittük, hogy bennünk léteznek.
Itt a meleg - hol a hideg?

Itt a meleg - hol a hideg?

A kánikula felszólítás és figyelmeztető lövés leadása nélkül törte ránk az ajtót. A hideg pedig, amit egész télen úgy utáltunk, hirtelen a vágy kicsit sem titokzatos tárgyává vált. Központi kérdés lett, hogyan tudnánk hűteni magunkat és minden mást, ami hűtésért kiált?
Ugrás az oldal tetejére