Jelenlegi hely

BULLYING – Zaklatók, áldozatok, szemlélők

Zaklató, áldozat, szemlélő – jó eséllyel minden gyerek fellép valamelyik szerepben ebben a naponta ismétlődő színjátékban. Az erőszak körforgását úgy állíthatjuk meg, ha újraosztjuk a szerepeket, átírjuk a szövegkönyvet és megváltoztatjuk a mű témáját. De hogyan? Erre ad választ egy most megjelent nagyszerű könyv.

Bullying – ismerős kifejezés, magyarul megfélemlítést, terrorizálást, zaklatást jelent, amivel sajnos sok gyerek naponta szembesül, akár áldozatként, akár elkövetőként. Leggyakoribb formája a gúnyolódás, a cikizés, a megszégyenítés és a kiközösítés, de a testi erőszak is gyakran előfordul.

Ha szembesülünk vele, mit kezdünk a helyzettel? A mi dolgunk közbelépni? Mit tegyünk és hogyan?

"Óvodától a középiskoláig: hogyan szakíthatjuk meg az erőszak körforgását és teremthetünk összetartóbb közösségeket?" – teszi fel a kérdést a szerző. Barbara Coloroso, számos nemzetközi bestseller szerzője több évtizedes szakmai tapasztalata alapján dolgozta ki módszertanát az erőszak körforgásának megszakítására.

A Bullying – Zaklatók, áldozatok, szemlélők című könyve átdolgozott kiadásban, az interneten elkövetett bántalmazásról szóló fejezettel kibővítve jelent meg a Harmat Kiadó gondozásában.

Az előszóban a szerző bemutatja a kemény valóságot, a 12 megtörtént eset sokkolóan hat az olvasóra, amelyek egy részében öngyilkosságba menekülnek az iskolai zaklatások áldozatai.

Nemzetközi kutatások tapasztalatainak elemzésével a szerző gyakorlati útmutatást kínál a komplex probléma eredményes kezelésére és megelőzésére. Megvizsgálja miért és hogyan válik egy gyerek zaklatóvá, illetve célponttá (vagy egy személyben mindkettővé), valamint hogyan tartja fenn ezt a körforgást a „szemlélők” jelenléte.

Az is kiderül, hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus ezt a folyamatot, ami mindhárom szerepkörben súlyos lelki traumákkal járhat. A családi légkör, a szülői minták hatását is elemzi, konkrét ötleteket javasol a szülőknek, a megelőzéshez, a helyzet kezeléséhez.

A szerző pontokba szedi a főbb megállapításait, tudnivalókat, így könnyebben áttekinthető a kötet. Minden fejezetben érdekes idézetekkel is színesíti mondanivalóját.

A tragédia szereplői: a zaklató, az áldozat és a szemlélő

A zaklató, az áldozat és a szemlélő: mindhárman egy tragikus színjáték szereplői, aminek naponta tanúi lehetünk az otthonunkban, az iskolában, a játszótereken vagy az utcán. Ezek a játszmák egészségtelenek, abnormálisak, mindhárom szerepkörben súlyos következményekhez vezethetnek.

A „nézőtéren ülő” felnőtteknek kellene felállni a székből, hiszen nem viselkedhetünk passzív közönségként. De először meg kellene értenünk az eredeti előadást, aminek a műfaja tragédia. Miután megértettük a szerepeket, újraírhatjuk a szövegkönyvet és új, játszmáktól és erőszaktól mentes szerepeket találhatunk ki.

Először megnézzük azt, hogy mit nevezünk zaklatásnak és mit nem, megismerjük a statisztikákat és a három főszereplőt is: milyen karakterek, milyen szóhasználat és magatartás jellemző rájuk, milyen kölcsönhatásban állnak egymással, miként tartják fenn az erőszak körforgását.

Ezután megvizsgáljuk, miként járul hozzá a család, az iskola és a társadalom a gyerekek közötti agresszióhoz. Miként foghatnánk össze annak érdekében, hogy megszakítsuk az erőszak körfogását és hogyan teremthetnénk olyan törődő közeget, ahol minden gyerek egészségesen fejlődhet.

A zaklatásban nem a harag játssza a kulcsszerepet, nem is a konfliktus, hanem a megvetés, amikor egy másik személyt értéktelennek, alacsonyabb rendűnek, méltatlannak tekintünk. Amikor valaki megvetést érez, nincs benne együttérzés, empátia vagy szégyen.

A zaklatás olyan tudatos, szándékos, támadó, rosszindulatú tevékenység, amelynek célja a kiszemelt áldozat megalázása és bántása. Gyakran félelemkeltéssel társul, ami rettegésig is fokozódhat. Formáját tekintve lehet szóbeli, fizikai vagy kapcsolati, természetét tekintve lehet faji, etnikai, vallási, nemi, szexuális, fizikai vagy szellemi képességekre, testsúlyra, betegségre vagy anyagi státuszra vonatkozó.

A zaklatás gyakran hosszú időn át, folyamatosan fennáll és ismétlődik. Megkülönböztethető az ugratástól és csúfolódástól.

A zaklató

Senki sem születik zaklatónak, a zaklatás tanult viselkedésforma. Ha tanulható, akkor elemezhetjük és változtathatunk is rajta.

Sokféle helyzet, zaklató van, de ez mindegyikükre igaz: azért bántanak másokat, mert lehetőségük van rá, mert úgy döntenek, hogy bántani fognak valakit, ők választják ki, hogy kit zaklatnak.

A zaklatás három típusát nevezi meg: a verbális-, a fizikai-, és a kapcsolati zaklatás (kiközösítés). Felsorolja a zaklató típusait, szerepeit, jellemzőit, mindegyiket példákkal illusztrálva. A legelterjedtebb a verbális zaklatás, ami fiúkra is, lányokra is jellemző.

Szóba kerül a „csicskáztatás”, a beavató szertartások, a klikkek és a szexuális zaklatás. Tisztázza azt is, hogy mi nem minősül zaklatásnak.

Az áldozat

Nemcsak a zaklatók, az áldozatok is sokfélék lehetnek, akikben annyi a közös, hogy a zaklatók célpontjává válnak. Célpont bárki lehet, aki az „átlagostól” eltér, pl. új gyerek, kövér-sovány, gazdag-szegény, túl okos, félénk, fogyatékossággal vagy betegséggel él, esetleg rossz időben van rossz helyen.

A szerző bemutatja az áldozattá válás pszichés következményeit. Az áldozatok sokszor félnek, nem mernek szólni - a titkolózás tipikus okait is felsorolja - de finom jelzéseket mégiscsak adnak. Észrevesszük ezeket?

A könyv pontokba szedve végigvezeti a szülőket azokon a jelzéseken, kérdéseken, amiket érdemes figyelni a gyereknél. A fiatalkori erőszakos cselekmények előjeleit is bemutatja (pl. alkohol, kábítószer, depresszió, médiafüggőség, az érzelmi intelligencia mutatóinak hiányai.)

A szemlélő, aki nem is olyan ártatlan

Történetünk harmadik szereplője a szemlélő, a statiszta, aki aktív vagy passzív részvételével közreműködve támogatja a zaklatót. Mivel a kortárscsoport együtt játssza el a színdarabot, az egyes tagokban csökken az egyéni felelősségérzet.

A zaklatás körforgása c. ábrán bemutatja a bűnrészesség fokozatait, vagyis minden szereplőt, akik körbeállja a célpontot.

A zaklatók, akik kezdeményezik a támadást, a csatlósok, akik aktívan részt vesznek benne, az aktív és passzív támogatók, akik örülnek a zaklatásnak, a közönyös bámészkodók, akik szerint „semmi közöm hozzá”, végül a lehetséges védelmezők, akik segíteni szeretnének, de valami miatt mégsem teszik.

Egyetlen pozitív szereplő van itt, a bátor szívű, aki rossznak tartja a zaklatást és megpróbál segíteni az áldozatnak. Ő az, aki felszólal a bántás ellen és megvédi az áldozatot. Az erőszak körfogása megszakadhat, ha akár csak egyetlen szereplőben van annyi erkölcsi erő és bátorság, hogy ellenálljon a zaklatónak, az áldozatok védelmére keljen és tanúskodjon az esetnél.

A közösség erejével ellen lehet állni az agresszornak, a látszólag hatalmasnak. (Nem csak az iskolában.) A zaklatók megfékezéséhez egyetlen etikai alapelvre van szükség: tedd meg az áldozatért, ami helyes, függetlenül attól, hogy mit csinál a zaklató vagy a többi szemlélő.

A bátorság ismétlődő megnyilvánulásai a jóságot erősítik és terjesztik el, jó példát mutatva.

A gyerekek 81 százaléka szemlélővé válik. Vannak érthető okok is (pl. fél, hogy ő is célponttá válik, nem tudja, mit tegyen), de a passzivitást nem tartja helyesnek a szerző, se a felnőttek, se a gyerekek ne nézzenek félre, ha bullyinggal találkoznak!

Írjuk át a forgatókönyvet! – Az erőszak körfogásának megszakítása

Átírhatjuk a forgatókönyvet, újraoszthatjuk a szerepeket és egészen más befejezést adhatunk a történetnek. Az erőszak körforgásának megszakításához az is hozzátartozik, hogy olyan viselkedésmintákat alakítsunk ki családjainkban, iskoláinkban és közösségeinkben, hogy ne okozzunk kárt egymásnak.

Coloroso könyvében megvizsgálja, hogyan nevelhetnek a családok rendes, másokkal törődő, felelősségteljes, nagy ellenállóképességű gyerekeket, akik képesek érvényesíteni saját érdekeiket, kiállni magukért és gyakorolni jogaikat miközben tiszteletben tartják mások jogait, kiállnak és felszólalnak az igazságtalansággal szemben.

Ha kifejlődik a gyerekben a saját erkölcsi értékrendje (a belső hangja), ami megmutatja, hogy mi a helyes, akkor a körülmények ellenére (és nem azok hatására) képesek lesznek helytállni a zaklatókkal szemben.

Milyen üzeneteket küldünk gyerekeink felé? Három családmodellt mutat be. A gerinces-családoknál ismeretlen az erőszak körforgása, ellenben a törődés körforgását erősítik. Erős támogató hálóval veszik körül a gyerekeiket, üzeneteik feléjük: Hiszek benned, bízom benned, tudom, hogy megbirkózol a nehézségekkel, figyelek rád, meghallgatlak, gondoskodom rólad, nagyon fontos vagy nekem. Ezáltal tisztában vannak vele, hogy a szüleik elfogadják, elismerik, értékesnek tartják őket.

Ezekben a családokban egyensúly van az én és a közösség érdekei között. A szülők támogatják gyermekeiket, folyamatos pozitív üzenetekkel erősítik őket. A gyerekek megtanulják elfogadni érzéseiket. Megtapasztalják, hogyan működhet demokratikusan a család, mint közösség. A szabályok egyszerűek, világosak, figyelembe veszik a gyerek szükségleteit. A szülők tekintélye a példaadásból fakad.

A gyerekek a mintákat látva képesek asszertív módon kiállni magukért, felelős döntéseket hozni, tudnak képesek segítséget kérni. Az elfogadottság, az önerősítő üzenetek és technikák, kompetenssé válásuk segíti őket abban, hogy nem válnak zaklatóvá, sem a zaklatások áldozataivá.

Nálatok laknak-e zaklatók vagy áldozatok?

Ha felmerül bennünk a gyanú, hogy gyerekünk zaklatja társait, nézzük meg, hogy vannak-e aggodalomra okot adó jelek. Ne mentegessük, ne magyarázkodjunk, be bagatellizáljuk az ügyet, hanem cselekedjük. Hogyan? Ez is kiderül a könyvből, praktikus tanácsokat olvashatunk.

Amilyen ijesztő, ha az ember gyerekéről kiderül, hogy zaklató, ugyanolyan elszomorító, ha áldozattá válik. Honnan ismerhetjük fel és mit tegyünk? A „Miért nem szóltál róla?” kérésre sokféle válasz lehetséges, ezeket is részletezi, ill. a különbséget az árulkodás és a zaklatás jelzése között.

A négy legerősebb ellenszer a zaklatással szemben: az önbizalom, a barátságos viselkedés, legalább egy igazi barát, aki jóban-rosszban kitart mellettünk, és a jó beilleszkedései képesség.

A határozott, asszertív reakció három kulcsfontosságú eleme: a gyerek higgyen abban, hogy senki sem foszthatja meg a méltóságától, értse meg, hogy ő dönti el, miként reagál a zaklatásra, és ne legyen hajlandó lesüllyedni a zaklató szintjére, ne támadjon vissza.

Biztonságos iskolák

Mivel a zaklatás legtöbbször az iskolában fordul elő az egyik fejezeteben szó esik a biztonságos iskolákról, zaklatásellenes programokról és jó gyakorlatokról is. Jó tudni, hogy mit tesz az intézmény a gyerekek biztonsága és biztonságérzete érdekében a szabályozástól az eljárásrenden keresztül a konkrét programokig.

Megelőző stratégiákat, irányelveket is ad a biztonságot nyújtó iskolák, aktív közösségek megteremtéséhez. Azt a kérdést is vizsgálja, hogy megoldás lehet-e az iskolaváltás akkor, ha a gyermeket zaklatják.

Az internet világa

A szerző meglepő statisztikai adatokkal és valós esetekkel szemlélteti, hogy a technológia hogyan formálja át kultúránkat. Születéstől tinédzserkorig részletesen tárgyalja azokat a kérdéseket, amelyekről a digitális nemzedéket nevelőknek tudniuk kell.

Az internet az életünk része, a szülők megtaníthatják gyerekeiknek, hogyan éljenek vele okosan és fordítsák a saját javukra. Az okos, a jól nevelt és a biztonságos internetezés titkaiba is beavat minket és konkrét tippeket kapunk arról, hogyan vessünk véget az internetes zaklatásnak.

A StopCyberbullying.org oldal útmutatásai alapján leírja, milyen lépésekben érdemes kezelni az internetes zaklatást.

Öt javaslatot fogalmaz meg a szülőknek: 1.Törekedjenek jó kapcsolatra gyerekeikkel 2. Legyen hozzáférésük 3. Ismerkedjenek meg az új technológiákkal 4. Éljenek közösségi életet (naprakész tudás a közösségi hálókról) 5. A jó hírnév megóvása (bármit posztolnak az internetre, annak nincs lejárási dátuma)

A könyv végén a közösségi média szóhasználatáról is ízelítőt kapunk, a szószedetben olyan fogalmak jelentését tudhatjuk meg, mint pl. a bosszúpornó, szexting, catfish, jailbreak.

Végkifejlet

Ez a könyv „kötelező olvasmány” a szülőknek, de a tanároknak és a szakembereknek is hasznos. A problémamegoldásra fókuszál, praktikus útmutató és elgondolkoztató.

Mi szülők (és a pedagógusok) átírhatjuk a dráma szövegkönyvét és új, egészségesebb, játszmáktól és erőszaktól mentes szerepeket oszthatunk a gyerekekre. Törődéssel és kitartással pozitív irányba terelhetjük a zaklatók magatartását, pl. hasznos vezetői feladatot bízhatunk rájuk. A szemlélőket pedig kimozdíthatjuk passzivitásunkból.

„Embert próbáló feladat, de nem lehetetlen” – vallja a szerző, akinek a könyve biztosan segít nekünk, hogy a történetünk happy enddel végződjön!

Barbara Coloroso: Bullying – Zaklatók, áldozatok, szemlélők, Harmat Kiadó, 2020.

Halász Kinga
- Budapestimami -

Neked ajánljuk!

VI. MESTERECSET PÁLYÁZAT

VI. MESTERECSET PÁLYÁZAT

Pályázat típusa: gyerek-és diákpályázatKorosztály: 5-18 évesekBeküldési határidő: 2020. november 8.
Lázár Ervin: A csodapatika

Lázár Ervin: A csodapatika

Lázár Ervin meséje tükröt tart elénk, hiszen a történetben szereplő patikában nem "gyógyszereket" lehet kapni. Te bemennél ide?
Az utolsó út

Az utolsó út

Szívhez szóló történet egy taxisofőrről és az utolsó útjára induló utasáról.
5+1 tipp, amit megtehetsz a lelki egészségedért - Szakértői tanácsok a Lelki Egészség Világnapján

5+1 tipp, amit megtehetsz a lelki egészségedért - Szakértői tanácsok a Lelki Egészség Világnapján

Szinte a csapból is az folyik, hogy az egészségünk érdekében mozogjunk rendszeresen és figyeljünk oda a helyes táplálkozására, de arról jóval kevesebb szó esik, hogy miként őrizhető meg a mentális jóllétünk, pedig ez manapság, amikor a járványhelyzet miatt még bizonytalanabbá váltak a hétköznapok, a korábbiaknál is fontosabb. Október 10., vagyis a lelki egészség világnapja alkalmából dr. Koppány Szilveszter, az Unilever Orvos Tanácsadója összegyűjtött 5+1 tippet, melyek segítségével könnyebben őrizhetjük meg lelki egyensúlyunkat.
Ugrás az oldal tetejére