Jelenlegi hely

Eleged van a rohanásból? Így lassíts le! - Slow-tippek karácsonyra

Megéljük, vagy csak túléljük a karácsonyt? „Azért rohanunk, hogy ne maradjunk le a fontos dolgokról, vagy azért maradunk le a fontos dolgokról, mert rohanunk?” Bemutatjuk az ellenszert: a slowmozgalmat.

Stresszes időszak lett a legszebb ünnepünkből, melyben a vásárlási láz, a feladatlisták diktálják a tempót, miközben végigszáguldunk az adventen. A felgyorsult életmód, állandó elérhetőség és pörgés ellentmond az advent lényegének, ami valójában a várakozásról, csendről, befelé fordulásról szól. Valaki egyszer így fogalmazott: „A karácsonyi készülődésben nincs időm készülni a karácsonyra.”

Mi lenne, ha azt ajándékoznánk szeretteinknek, amiből a legkevesebb van, és a legdrágább számunkra: időt? Élményeket, közös emlékeket, figyelmet?

Záborszky Zsófia pszichológus szerint a fogyasztói társadalom azt üzeni, hogy azok vagyunk, amit fogyasztunk. „Így könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy önértékelésünket is erre építjük.

A posztmodern identitás széttöredezett, vagyis folyton újra meg kell alkotnunk, hogy kik vagyunk, aminek az ünneplésünk is áldozatul esett, egyfajta teljesítménnyé vált, mellyel értékességünket próbáljuk igazolni. Ha sikerül megvalósítani a tökéletes karácsonyt: tökéletes díszítésben, a legtrendibb ételekkel, legmodernebb ajándékokkal, az azt jelzi számunkra, hogy értékesek vagyunk. De így a tökéletlen valóságunkkal és tökéletlen, de szerethető társainkkal való kapcsolat veszik el.”

A szakértő szerint a felénk áradó hatalmas információmennyiség önmagában is felpörget, és szorongató hatással van ránk. Az év többi napján is ez történik, de az adventi időszakban jobban érződik.

„Érdemes magunkra figyelni, az önértékelésünket erősíteni, hogy értékünk valójában független a fogyasztásunktól, a teljesítményünktől. Tudatosítsuk a bennünk élő hamis elvárásokat, „kell”-eket, melyek megmérgezhetik ünneplésünket. Például: »23-án estére már kész kell lennie az ünnepi terítésnek«.

Mi történik, ha valami rajtunk kívül álló ok miatt ezek nem valósulnak meg? Romba dől az ünnepünk? A jelen pillanat – legyen akármilyen tökéletlen – elfogadása segít a valóban örömteli ünneplésben” – magyarázza.

Életritmusunkat lassíthatjuk, ha tudatosan időt szakítunk kedvelt tevékenységeinknek (nyugodt reggeli, relaxálás, séta). Ennél mélyebb a valódi kapcsolódások szintje: először magamhoz, majd a másikhoz, végül a spirituális szintig is eljuthatok, ami segít visszatérni a karácsony valódi lényegéhez.

Lassan járj, tovább érsz!

A régi bölcsességet újra felfedezték a világszerte elterjedt slow life mozgalom követői, melynek lényege a lassítás, a tudatos tervezés és a közösség. Azt hirdetik, hogy fékezzünk le, és éljünk tartalmas életet, különben a teljesítménykényszer és az idegesség hatására hamar kiégünk, és örömtelenné válunk.

Carl Honoré A lassúság dicsérete (In Praise of Slowness) című 2004-es könyvében ezt írja a lassításról: „…gyors és lassú nem csupán sebességbeli különbséget jelent. Nagyszerűen példázzák, ahogyan a saját életünkre és a világra tekintünk.

A gyors a tempója miatt agresszív, kontrollálni akar, analitikus, elsietett, stresszes, felszínes, türelmetlen, elfoglalt, túlhajszolt, mennyiségi és nem minőségi. A lassú ennek az ellentéte: nyugodt, törődő, befogadó, intuitív, kiegyensúlyozott, türelmes, minőségi és nem mennyiségi. Valós és tartalmas kapcsolatok kiépítéséről szól – az emberekkel, a kultúrával, a munkával, az ételekkel, mindennel.”

A slowmozgalom indulását egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini tiltakozásához kötik, aki 1986-ban Olaszországban a római Spanyol Lépcsőknél egy gyorsétterem megnyitása ellen lépett fel. Az elején még csupán az étkezés, a slow food kontra fast food volt a középpontban.

Három évvel később Párizsban született meg a slow food alapdokumentuma, ami a gyorséttermekkel és a műanyag alapanyagokkal szemben a piacra járást, a hagyományos és egészséges étkezést, az ételek elkészítésének és fogyasztásának élvezetét képviseli. A lassú étkezés összefüggésben áll a fenntarthatósággal és a helyi kultúra védelmével is.

Ez a filozófia az étkezés (Slow Food) és a lassú városi életmód (Cittaslow) területén vált központilag irányított szervezetté; a nemzetközi ernyőszervezetek több országos és regionális alszervezettel rendelkeznek. Hazánkban öt magyar slow food-közösséget tartanak számon (Centrál Budapest, Tokaj, Pécs-Pannonia, Kiskunság, Régi Jó Ízek Barátai).

A Slow Foodnak több mint 100 ezer tagja van a világ 132 országában, és 140 város kapta meg a Lassú Város (Slow City) címet. Ezekben a városokban nagy szerepet kap a helyi hagyományok és a kulturális értékek megőrzése, a zöld területek növelése. Nálunk elsőként 2010-ben Hódmezővásárhely csatlakozott az élhető városok közösségéhez.

Ajándékozz időt!

A slow-életérzés és szemléletmód több életterületre kiterjed a médiafogyasztástól az utazásig, de már létezik slow design, fashion, parenting, travel, living, health, sőt sex is.

Itthon a lassú mozgalom legismertebb képviselője 2012 óta a Slow Budapest. A közösség szeretné megszólítani a nagyvárosban élőket, programjaikon és projektjeiken keresztül a lassú élet filozófiáját közvetítik. Arra bátorítják az embereket, hogy találjanak rá a saját tempójuknak megfelelő, örömöt adó lelassulásra.

Előadásokat, workshopokat szerveznek, mindfulness-tréningeket, slow-sétákat tartanak, elkészítették Budapest Slow-térképét, ami felhívja a figyelmet olyan helyekre, amikre turista módjára csodálkozhatunk rá. Anti-határidőnaplójukban csak a legfontosabb események kapnak helyet, a mindennapi kihívások mellett segítenek visszavezetni az értékes, feltöltő időtöltéshez.

Karácsonyi „Ajándékozz időt!” kampányukkal a közös programok szervezését ajándékozását ösztönözték a szokásos tárgyias ajándékok helyett. A SlowHow útmutató, útkereső programsorozat középpontjában pedig az a kérdés áll, hogyan is tudunk lassítani, szemléletet váltani az élet különböző területein, tudatosabbnak lenni a kapcsolatainkban, a munkában, a konyhában vagy a gyereknevelésben.

Néhány slow-tipp karácsonyra:

  • Vállalj kevesebbet, de azt teljes szívvel csináld!
  • Próbálj meg lenni, nem csak tenni!
  • Írj kézzel képeslapot!
  • Ne zsúfold tele a karácsonyt programokkal és találkozókkal!
  • Teremts meghitt pillanatokat a családdal – például közös meseolvasás, filmnézés, társasjáték, séta, beszélgetés, avagy süssetek együtt mézeskalácsot!

Szerző: Halász Kinga
Forrás: valasz.hu

- Budapestimami -