Jelenlegi hely

Anyáink így csinálták - Túlélési tippek a nyári szünetre

Négy gyermekünk van. Mára már felnőttek és ők is szülők, de a mai napig felteszik nekünk a fiatal édesanyák a kérdést: “Ti hogyan éltétek túl a nyarat?”

Pedagósusként abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a nyári szünetet majdnem teljes egészében a gyerekekkel tölthettem. A saját tapasztalataimat mutatom be.

A kérdés azt hiszem akkor és ma is időszerű. A nyár felbolygatja az addig megszokott kereteket. Semmi nem úgy működik, mint a jól begyakorolt munkás hétköznapokban. Kevésbé lehet tervezni, hiszen nincs meg a reggeli rutin, hogy a gyerekek elmennek oviba/suliba, hanem egész nap otthon vannak velünk.

Nehezebb időt szorítani a házimunkára, az ebédfőzésre, rendrakásra. Azért előnye is van. Végre nem kell korán kelni és időre rohanni. Persze a korán kelés szükségtelenségéről a gyerekek nem mindig vesznek tudomást.

Mi annak idején hogyan éltük túl?

A problémák, szükségletek hasonlóak, a megoldások és lehetőségek természetesen változtak, különbözőek. Van, akinek közelben laknak a nagyszülők, akik jó esetben már nyugdíjasok és rugalmasan, sokszor bevethetőek. Ha nincs a közelben nagymama, nagypapa, akkor komoly fejtörést okozhat, hogy a nyári 2,5 hónapot hogyan oldjuk meg anélkül, hogy a végére az idegeink cafatokban lógnának.

Keretezés

  • Hogyan nézünk a nyárra, mint „túlélendő feladatra” vagy lehetőségre?
  • Frusztrált, feszült érzések, gondolatok vannak bennünk vagy érdeklődő, életteli lélekkel várjuk a nyarat?
  • Lehetőségként tekintünk rá, hogy a meglazult keretek, új érzések, élmények, viselkedések kipróbálására is alkalmat teremtenek?
  • Hiszen melyikünk engedheti meg hétköznap magának, hogy kényelmesen meghitten beszélgetve 1 órán keresztül reggelizzen? Na jó a beszélgetés nem mindig sikerül meghittre...
  • A főzésre mint szükséges rosszra vagy mint egy alkotási lehetőségre tekintünk?

Először is vegyük sorba, hogy milyen lehetőségeink vannak, ha nem szeretnénk otthon, a négy fal között tölteni a nyarat.

Közösség, a barátok szerepe

Az ovis- iskolatársak, barátok és szüleik segítségére mindig számíthatunk. Ha igazán jóban vagyunk, akkor oda-vissza működik a dolog. Kérhetünk segítséget, de adjunk is!

Kötetlen együttlét a gyerekeinknek, melyek nekünk is sokat jelentenek. A gyermekeinknek alkalom arra, hogy új kapcsolatokra, új élményekre tegyenek szert.

Közös programok, vagy egymás gyermekeire vigyázás. Lehetőség az anyukáknak, hogy kicsi énidőket szakítsanak ki vagy elintézzenek olyan ügyeket, amiket gyerekkel nem tudnak. Ne féljünk segítséget kérni, de figyeljünk rá, hogy ránk ugyanúgy számíthassanak.

Család, unokatestvérek, nagyszülők

Sajnos év közben nagyon kevés az alkalom a kapcsolattartásra. Nyáron több a hosszabb program, az egész napos vagy több napos kalandok... A családi kapcsolatok fontosságát nem kell hangsúlyozni. Segíteni tudunk egymásnak például a gyerekvigyázásban. Itt is megvalósul a kölcsönös adok-kapok.

A házasság énidejének biztosításában a nagyszülők szerepe is felértékelődik: ha mi magunknak nem is igazán harmonikus a kapcsolatunk az anyósunkkal az apósunkkal, attól még az unokákat ne fosszuk meg ettől az egyedi, különleges együttléttől. Ha csak pár órára is, de hagyjuk rájuk a gyerekeket és menjünk el a párunkkal kettesben kicsit kikapcsolódni, lazítani, töltődni. Ezzel jót teszünk a gyermekeinknek, mert a szerető nagyszülővel tölthetik az időt. Jót teszünk a nagyszülőkkel, mert az unokák (még ha fárasztó is) de feltöltik őket. A házasság pedig mindig meghálálja a belefektetett energiát.

Idő a belemélyedésre

Év közben a nagy elvárások között nehéz a hobbikba igazán belemélyedni. Hányszor kellett félbeszakítani a gyerekünket, meghitt játék közben, hogy siessünk, mert elkésünk. Mindig időre kell menni egyik helyről a másikra.

Nyáron élvezzük ki a kötetlen, nyugodt pillanatokat mert hamar eltelik és újra a hétköznapi mókuskerékben találjuk magunkat.

Rácsodálkozás a környezetünkre

A hétköznapi nagy rohanásban alig vesszük észre a környezetünk szépségeit. Szoktunk vajon a lakhelyünket turista szemmel nézni? Lődörögni, megcsodálni, mit néznek mások? Hihetetlen élményt ad, ha a megszokott helyeken, útvonalakon más szemmel nézzük a tájat és befogadjuk azt a rengeteg csodát, ami körülvesz minket. Próbáljátok ki!

Énidő, pár idő, családi idő szükségessége

Az énidő fontosságát mindig, minden cikkemben kihangsúlyozom. Miért jó? Mert kiemel a hétköznapokból és ezáltal feltölt, erőt ad, új erőt a mindennapokhoz. Más látásmódot, egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb “én”-t.

Reggel nyugodtan hagyhatjuk aludni a gyerekeinket, mi pedig békésen kávézhatunk. Nem kell mindig, mindent együtt csinálni. Nem attól leszünk jó és tökéletes család, ha az egész nyár, minden percét közösen töltjük. Ha például a férjünk nagyon szeret reggel futni, akkor ügyesen teremtsük meg ennek a lehetőségét.

Ugyanígy a gyerekeknek is jár az énidő. Írjuk össze, hogy melyik gyermekünknek mik a vágyai, tervei a nyárra és próbáljunk belőle néhányat úgy megvalósítani, hogy az a program csak róla szóljon. A testvéreket addig bízzuk barátokra, rokonokra. Fontos, hogy minden gyerkőcre jusson egyéni figyelem. Ezt sokan elfelejtik, pedig döbbenetesen nagy szüksége van rá mindenkinek és meg fogunk lepődni, mennyivel simulékonyabb és türelmesebb lesz utána a testvéreivel.

Ne legyen megfelelés a nyárból sem

Nem sikerülhet minden nap parádésan. Nem lehet hatalmas elvárásokkal tekinteni a nyaralásra sem, mert akkor csak görcsös idegeskedés, feszültség, elvégzendő feladat lesz. A gyermekeink is érzékenyek, megérzik rajtunk a teljesíteni akarást. A békés „lazulós” együttlétek, helyett összefeszülés, lesz az év közben úgy várt napokból.

Ha stresszt okoz a mindennapi ebédfőzés, akkor rendeljünk és a főzéssel töltött időt is szánjuk inkább a gyerekekre. Ha szívesen kiveszik a részüket belőle, akkor találjunk ki közösen olyan menüt (előre megtervezve a hetet) amiben tudnak segíteni és együtt készítsük el.

Írjuk össze mit szeretnénk, mit várunk a nyártól

  • Kinek mi jelent igazán kikapcsolódást?
  • Kiket tudunk megkérni segíteni?

Beszélgessünk párunkkal őszintén arról hogy mit szeretnénk. Barátaink, barátnőink őszinte beszélgetései is sokat enyhítenek.

Egyik nyár nem ugyan olyan, mint a másik

Mi magunk és a gyermekeink is fejlődnek, változnak. Újratervezés, rugalmasság. Enélkül nem megy. Ahogy nőnek a gyermekek egyre inkább bevonhatjuk őket a közös tervezésbe.

Mintát adhatunk nekik, hogy a nyár nem csak a túlélésről szól, hanem a több idő, több lehetőséget rejt magában.

Próbáljuk meg az idei nyarat nem túlélni, hanem megélni és élvezni.

 

Szerző: Süttő Márta
tanár, mentálhigiénés szakember, pszichodráma vezető

 - Budapestimami -

Korábbi cikkünk a témában ›› A minőségi idő és az énidő nem luxus! - Tippek a megvalósításhoz