Jelenlegi hely

Már nem vagyok felesleges

Gyöngyösön élek, 57 éves vagyok, már majdnem 3 éve munkanélküli.

Az Otthon Segítünk Alapítvánnyal egy hirdetés útján kerültem kapcsolatba, mivel úgy gondoltam, így legalább értelmesen, más emberek segítésével tölthetem el „felesleges” „szabadidőmet”.

Miután jelentkeztem, felkeresett a gyöngyösi szervező, hogy tájékozódjon elhivatottságomról, hogy valóban minden ellenszolgáltatás nélkül szeretnék segíteni kisgyermekes családokon. Így bekerültem a képzési programba. Mivel előzőleg Pszichiátriai Osztályon dolgoztam, ahonnan elbocsájtottak, pontosan tudtam, hogy mennyire kell az embereknek a segítő kéz. Másrészt, nekünk, akik munkanélkülivé váltunk, szükségünk van arra az érzésre, hogy mégsem vagyunk feleslegesek, és vannak, akiknek – a családunkon kívül is – szüksége van ránk! Sok a magányos hölgytársam: jó lenne, ha minél többen fedeznék fel ezt a lehetőséget, ha mindkét oldalról nagyobb lenne az igény. Közben elvégeztem egy OKJ-s szociális asszisztensi szaktanfolyamot, ahol rájöttem, mennyi mindenben lehet segíteni olyan családokon is, aki elvesztek a bürokrácia útvesztőiben, s nem csak fizikai, de elméleti támogatásra is szükségük lenne. Megszerzett tudásomat még ebben a szervezetben nem tudtam kamatoztatni, csak hazai berkekben: nagymami lettem! De nagyon szeretnék erőmhöz mérten – az én kicsi unokám mellett – más anyukáknak is segíteni, akiknek nincs ott a MAMI!

Én mindig szeretnék ott lenni, ahol segítségre van szükség!

Nem csalódtam, a tanfolyam elvégzése után első alkalommal másfél éves, ikres családhoz kerültem, ahol szeretetteljes fogadtatásban volt részem. Itt két évet töltöttem el, heti kétszeri látogatással. Többször kaptam elismerést az anyukától: Éva, mi lenne velem nélküled? Éreztem is, hogy az ikrek mellett szükség van egy kis pihegésre, amikor nem kell egy személynek kétfelé szakadni. Nagyon szép időszak volt, rengeteg élménnyel, s szívet melengető emlékekkel. Ebből mesélem el az egyiket. Amikor az ikreknél megszületett a kistestvér, meglátogattam az édesanyát a kórházban. Vittem neki egy általam készített mini naplócskát, s ezt adtam át, melyet igen meghatottan fogadott. Ebben a kicsi füzetecskében közös emlékeket írtam le, mindegyik oldalon egy sztori.

Ebből idézek kettőt:

A két gyerek meséli, hogy elutaznak repülővel nyaralni. De jó nektek – mondom én –, mire a kislány: – Éva néni! Te is eljöhetsz velünk, hiszen ott olyan a tenger, hogy a felnőttek is fürödhetnek!

A kisfiú mondja: – Építettünk kis házakat a kertbe. Kérdezem: – Te is? Hű de ügyes vagy! – Ő válaszol – Nem annyira, apa és egy bácsi is segített.

Nagyon sokat jelentett s feledhetetlen a szolgálatban eltöltött idő.

Részlet: 10 év a családok szolgálatában című kiadványból                                  

 

 

 

Neked ajánljuk!

11 dolog, amire az utazás tanított

12 dolog, amire az utazás tanított

Szélesebb látókör, inspiráció, problémamegoldás, mélyülő önismeret, újabb nézőpontok… Minden utazás tanít valamit.
Bátor ötletek Karácsonyi pulcsikhoz

Bátor ötletek Karácsonyi pulcsikhoz

A legtöbb anyuka jól tudja: kevés az idő, mégis szeretnénk csinosan, kényelmesen és egyedien öltöztetni magunkat és a családot. Sokunknak fontos a fenntarthatóság is, ezért a kinőtt vagy megunt ruhák átalakítása, javítása és újravarrása sokkal vonzóbb, mint a kidobás. És hát valljuk be… egy kis kreatív varrással tényleg pillanatok alatt csodát lehet tenni.
Készítsetek karácsonyi angyalokat!

Készítsetek karácsonyi angyalokat!

A karácsonyi angyalok évről évre visszatérő, gyönyörű szimbólumai az ünnepnek.
Gondolatok elvitelre – A lelki rugalmasság fejleszthető!

Gondolatok elvitelre – A lelki rugalmasság fejleszthető!

Hogyan építhetjük saját rezilienciánkat? Milyen eszközeink vannak? Mit jelent a perspektivikus látásmód? A pszichológus 9 tanácsa a mindennapok küzdelmeihez, hogy ne csak túléljünk, hanem valóban meg is éljük az életet. Könyvajánlónk:
Ugrás az oldal tetejére